Hülyegyerekek akcióban

Magyar Gárda. Most persze el lehet hülyülni a dolgot, hogy ’ugggyanmár, kitsit lazítanak a fiúk, különben sem vertek még meg egy zsidót sem, meg amúgy is néha rájuk férne’, de ez itt már nem hülyéskedés. Ez már nem lehet az.
Ez már egy szomorú tény. Persze nem újkeletű, nem előzmények nélküli. Aki szeret mélyebbre is látni s nem (csak) a bulvárra és az unalmasra herélt állami hírekre utazik, az tudja jól, hogy odaát Magyarhonban nem csak viccelni szoktak zsidókérdésben. Odaát jópáran, vagyis a társadalom elég jelentős része azt hiszi, azok a zsidók - és nem csak ők, mert ez a sztori nem csak róluk szól - nem teljesen kóserek társadalmi értelemben. Ez a kritikus tömeg szereti elhitetni magával, hogy nem a társadalmi elit - és ezt az elitet megválasztó méla csorda (tehát saját maga) - a hibás azért a pocsolyáért, amelyben ma Magyarország úszik.
Az a határozott érzésem, hogy a magyar társadalomban nagyon sokféle bántalom, sértődés és félreértés halmozódott fel az utóbbi sok-sok évtizedben, amelyek leépítéséhez már szinte nem is elég az őszinte jóakarat, az idő múlása és az államférfiúi hozzáállás. Ide vasakarat és erős elhatározás kellene. Most pedig ott vagyunk, hogy se idő, se jóakarat, se őszinteség, de még kellő hozzáállás sem találtatik odaát. Mindegyik tábor a saját maga bajaival és sérelmeivel van elfoglalva. Nincs kellőképpen kibeszélve a múlt, elmagyarázva a jelen. Mi lesz így a jövő? Lehet szidni a történelmet - hogy mekkora agyament dolog ez, minek kell tanulni és magyarázni –, de az én olvasatomban a jelenlegi helyzet is valahol a múlt kibeszéletlenségének a hozadéka. Nem csak, de kisebbrészt ez is benne van.
Mondhatnánk most erre azt, hogy ’ahá, igen,Tótországban is van ilyen banda, hehe’! Nem. Szlovákiában lehet akárhány ehhez hasonló vagy még rosszabb félidióta militáns társaság, ez cseppet sem könnyít a helyzeten. Azzal nem csinálunk rendet otthon (mert a magyar közélet most ebben az értelemben a mi otthonunk is), ha a más portáján éktelenkedő bordelre mutogatunk. Igen, a másik akár szakadjon is bele, dögöljön meg, ha neki jó a saját szemete! Ez nem igazolhatja a mi társadalmunk betegségeit.
Sok borzasztó van ebben a tömény gárdaavatós hírben, több tucatnyi blogbejegyzést lehetne róla írni. Ki határolódik el, ki nem, hogyan, miért, ki mire használja fel, mit keres ott az Antall-kormány hadügyminisztere, mit csinál a Fidesz, mit óbégat a másik oldal, ecetera. Sokmindent lehetne tenni, egyvalamit viszont biztos nem: legyinteni, hogy ez a realitás, hogy a jelenség hozzátartozik a tömegtársadalmakhoz, illetve a másikra mutogatni, hogy ilyen bezzeg ott is van!