Tour de Dopping 2007

Nyomkereső írta:

A Tour de France régi csodálójaként szomorúan figyeltem a tegnap befejeződött, botrányokkal fűszerezett kerékpáros körverseny szinte minden mozzanatát. Miguel Induraintól kezdve Olaf Ludwigon és Ján Svoradán keresztül Lance Armstrongig, (hogy csak az elmúlt 30 év számomra legkedvesebb versenyzőit említsem) igazi kerékpáros gladiátorok küzdelmét láthatjuk rendszeresen minden év júliusában majd' három héten keresztül. Az utóbbi évek Tourt kísérő botrányai viszont az idén robbantak, örökre nyomot hagyva a viadal eddigi presztízsén.

Mediális értelemben az egész mintegy két évvel ezelőtt kezdődött, amikor Lance Armstrong utolsó, hetedik Tour-győzelme után egyre hangosabb doppingvádakkal volt kénytelen szembenézni. Ezt követte a tavalyi év, amikor a Discovery Channel színeiben győztes Floyd Landist (Armostrong volt csapattársa) utólag meg is fosztottak címétől. Az ok: dopping. Idén, a Tourt vezető sárga trikós Michael Rassmussent már saját csapata, a Rabobank hívta vissza a további küzdelmekből, mivel kiderült, hazudott az edzéshelyszíneiről, ahol versenyen kívüli doppingellenőrzésen kellett volna átesnie.

Amióta az eszemet tudom, mindig nagy szurkolója voltam a Tour de France-nak. Egyedi, semmihez sem fogható kulisszájával számomra a kerékpársport Bajnokok Ligáját jelentette, melyet a helyszínen milliók, a tévéképernyők előtt pedig világszerte százmilliók kísérnek figyelemmel. A francia körversenynek az eddigi 104 éves történelme alatt sikerült a kerékpársport legnagyobb iparágává kinőnie magát, ami félő, egyben a végét is jelentheti.

Idén ugyanis végérvényesen kiderült, a Tour jelenlegi formájában már fenntarthatatlan, és alapvető változtatásokra szorul. A pozitív doppingtesztek sokasága, az egyre erősödő kritika és a sajtó egy részének a versenytől való elhatárolódása, a Tourt elhagyni készülő több főszponzor mind-mind a világ leghíresebb körversenyének alapvető változásait vetítik előre.

Úgyszintén sokasodnak a megválaszolatlan kérdések is. Néhány közülük csak címszavakban: Vajon miért engedte rajthoz állni Rasmussent az UCI (Nemzetközi Kerékpáros Szövetség), ha már a verseny előtt tudvalévő volt róla, hogy sáros? Miért csak most sürgeti az ASO (a Tour szervezője) a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséggel (WADA) való szorosabb együttműködést? Nem egy tudatos, ügyesen időzített skandalizálásról van netán szó, mely mögött a pénz áll? Tényleg abban bízott Vinokurov, Mareni, Sinkewitz, Ulrich és a többi vérdoppingon ért kerekes, hogy az egyre szigorodó doppingellenőrzések mellett mégsem bukik le? Szükség van egyáltalán a profi kerékpársportra ilyen viszonyok között?

Alberto Contadornak, a Tour de France 2007-es győztesének mindenesetre kijár a gratuláció. Egészen addig, amíg be nem igazolódnak Tom Bonennek, a sprinterek idei pontversenyét megnyerő kerekesnek a szavai, aki eredeti módon, még menet közben, Contador helyett az összetettben második helyen célba ért ausztrál Cadel Evansnak gratulált, mivel szerinte ő az egyedüli az első tízből, aki tiszta.

Mily gyönyörű sport és mennyi felesleges botrány!