2008. január 10., csütörtök

Átköltöztünk!



Minden kedves olvasónkat tisztelettel értesítjük, hogy átköltöztünk saját portálunkra, a www.korkep.sk -ra. Ezzel a blogspotos blog bezár, minden korábbi bejegyzést megtaláltok az új helyen is, az új cikkeket pedig mostantól a korkep.sk-n olvassátok szeretettel!

Viszontlátásra a korkep.sk-n!

Üdvözlettel,

a Körkép csapata

2008. január 9., szerda

Adrenalin tour 2008

Úgy néz ki G.W. Bush (ejtsd Bús - utalván az amerikai nép hangulatára visszatekintvén regnáló elnökük eddigi ténykedésére) kedvencünknek elege lett a karácsony körül uralkodó pihenő hangulatból és izgalmakra, adrenalinra vágyik. Ezt mi sem tanúsítja jobban, minthogy egy elég komoly, 8 napos közel-keleti turnéra adta a fejét, melynek első állomására, Izraelbe már meg is érkezett. Érthető is, hogy az amerikai elnök éppen itt kezdi meg ezt a fontos látogatássorozatot, hisz Izrael az Egyesült Államok legfontosabb szövetségese a térségben. Éppen ezért annál érthetetlenebb, hogy ez lesz Bush első látogatása Izraelben, sőt mi több, 9 éve nem járt amerikai elnök Izraelben.

Azt hiszem nem túloztam el az Adrenalin tour kifejezést, ha visszatekintünk az elmúlt napokban elhangzott reakciókra, az amerikai arab igazhitű barát videóüzenetére, miszerint üdvözöljük Bush-t bombákkal a Közel-Keleten. Mindenesetre az elnök stábja ezt nem tekintette annyira viccesnek és megtesznek mindent, hogy Bush bácsinak az adrenalin-érzete mellett a feje is megmaradjon. Tanúskodik erről a 22 autóból, helikopterből, köröző vadászgépekből álló konvoj is, amellyel Jeruzsálemben körül lesz véve. Ilyen biztonsági intézkedésekre a néhai II. János Pál pápa látogatása óta nem akadt példa. Aki közlekedett Pozsonyban Bush elnök ittléte alatt, szorozza be ezt minimum 10-zel és képzelje el. Az izraeli lakosok is beszorozták, elképzelték és csoportosan húznak vidékre, hogy a lehető legkevesebbet éljenek meg ebből. A tömör adrenalinra irányuló igyekezetet mutatja az is, hogy az első két nap igérkezik a legérdekesebbnek - január 9 - Izrael és január 10-én a palesztin területek.

De a halálfélelmen kívül természetesen G.W. Bush dolgozni is fog, illetve megpróbál. Egy ködös vasárnap reggel ugyanis arra ébredt, hogy az iraki elbaltázott háborún kívül más apropó miatt nem igazán lesz fellelhető a történelemkönyvekben. Ezért felvállalta a közel-keleti konfliktushelyzet rendezését, amely Annapolisban kezdetét is vette. És mivel közeleg regnálásának vége, ezért most még egy kicsit félni is hajlandó.

Mindezek ellenére útja nem sok sikerrel kecsegtet, mégha az Olmerttel és Abbásszal való találkozók esetleg eredményt is érhetnének el. Még ha ez a két ember hajlandó is lenne megegyezni, nagyon is jól tudatosítják, hogy aki mögöttük van - leginkább a közvélemény - nem igazán örülne egy ilyen megegyezésnek. Mindig van valami parciális eredmény, ami leginkább ilyen tessék-lássék módon van kezelve, betartva meg aztán végképp. Erről tanúskodik az az egyezség is, miszerint a izraeli telepesek építkezését le kellett állítani, a már felépülteket pedig lebontani. Ez szépen is mutatott a sajtóban, a valóságban azonban az építkezés zavar nélkül folyt tovább. Mindenesetre én szurkolok Bush-nak, bár nem kedvencem. De még ha populista szándékkal is fogott neki a békítésnek, ennek oka az eredmény tükrében már mindegy lenne.

De messze nem csak ez lesz a téma Györgyünk körútján. Egyik fő témaként Iránt nevezte meg, pontosabban az atomprogramját. Ennek is nagyon vasalás, és "addig-üsd-a-vasat-amíg-meleg" fílingje van, hisz titkosszolgálati információk szerint Irán már 2003-ban leállította atomprogramját. Bush most egy fontos üzenettel jön: amit megállítottak, azt újra el is lehet indítani. Ez mondjuk tény. Még ha nem is győz meg senkit. De valamit mondania kell, hisz az iraki baklövés után megint kiderülni látszik, hogy bármikor képes szelektív információkat saját céljai és lépései igazolására használni.

Senkinek még csak kétsége sem legyen arról, hogy az olaj is nagyon fontos téma lesz. Ellátogat ugyanis Kuvaitba, Dubaiba, Szaud-Arábiába, valamint az Egyesült Arab Emirátusokba is. Maradjunk annyiban, hogy elsősorban nem tevegelni megy. Kíváncsian várom hogy a fő témák - Irán, Izrael, Palesztína, terrorizmus - mit hoz le a sajtó a látogatás eredményeként. Mindenesetre érdekes 8 napnak nézünk elébe, ajánlom mindenkinek, figyeljük együtt az eseményeket. Bush bácsinak meg nyugodt és békés álmokat kívánunk a Közel-Keleten, ahol egy héten keresztül maradéktalan bizalom és szeretet övezi majd minden lépését.

2008. január 6., vasárnap

"Surprise package"


Az amerikai elnökválasztások során gyakran előfordult, akár a republikánusokról, akár a demokratákról van szó, hogy egy, a média által lebecsült, messze nem a favoritok közé sorolt jelölt versenghetett az elnöki posztért a végső küzdelemben a másik párt jelöltje ellen. Négy évvel ezelőtt a demokratáknál John Kerry szolgáltatta a meglepetést, miután maga mögé utasította az esélyesebbnek tartott Howard Deant és John Edwardsot. Fel lehet tenni tehát a kérdést, hogy lesz-e váratlan befutó 2008-ban, és ha igen, akkor ki? Megítélésem szerint nem kicsi a valószínűsége, hogy idén is lesz egy „meglepetés-csomag", de ezúttal nem abban a táborban, ahol négy éve. A demokratáknál egyre nyilvanvalóbb, hogy senki sem közelítheti meg a két nagyágyút, Barack Obamát és Hillary Clintont. Egyedül talán Edwards lenne erre képes, de sorozatban követi el kisebb-nagyobb taktikai hibáit (a szegényebb társadalmi rétegekért kampányol, miközben több tízmillió dollárt érő kastélyházban él, négyszáz dolláros hajvágás, saját családi tragédiájának túlzott hangoztatása), amelyek egyre inkább ellehetetlenítik. A republikánusoknál viszont korántsem ilyen egyszerű a helyzet. A három legesélyesebbnek tartott jelölt közül sem John McCainnek, sem Mitt Romney-nek, sem Rudy Giulianinak nincs olyan nagy népszerűsége a republikánus szavazóknál, mint Obamának vagy Clintonnak a demokratáknál. McCainről tudni lehet, hogy többször támogatott már olyan törvényjavaslatokat, amelyeket pártja szavazói nagy része keményen elutasitott (pl. az illegálisan betelepülőkről szóló törvényt). Az abortuszról való vitákat, ha lehet, nagy ívben elkerüli, illetve csak nagyon halkan mondja, hogy „pro-life-os". Mitt Romney-nek a legnagyobb hátrányát, azon kívül, hogy dúsgazdag, a mormon vallása jelenti. Giuliani ugyan sok támogatót szerzett a 9/11-es katasztrófa derék menedzselésével, de a botrányokkal teli magánélete, az abortusznak és az egyneműek házasságának támogatása keményen visszaüthet neki.

Ekkor jön a képbe Mike Huckabee. Arkansas egykori kormányzója, aki mellesleg több éven át baptista lelkészként működött, ügyesen használja ki azt a tényt, hogy a vallásos republikánus szavazók nagy része egyszerűen nehezen tudja Giulianit, Romney-t és McCaint a saját jelöltjeként kezelni a feljebb említett okok miatt. A remek szónoki képességekkel rendelkező, meggyőző Huckabee nyíltan titulálja magát „keresztény jelöltnek". Továbbá a republikánusok közt is egyre népszerűtlenebb iraki kalandból is egyenlőre ő húzza a legtöbb hasznot. A marginális Ron Paulon kívül ő az egyetlen a republikánus jelöltek közül, aki keményen kritizálja Busht az invázióval kapcsolatos hibái miatt.

Az iowai előválásztás bizonyította, hogy Huckabee-t ezentúl már nem lehet lebecsülni. Ha továbbra is képes lesz a republikánus táborban a számára egyelőre kedvező helyzetet kihasználni, akkor könnyen lehet, hogy 2008 végén egy kevésbé várt Huckabee-Obama vagy Huckabee-Clinton párosból választ majd elnököt az amerikai nép.

2008. január 5., szombat

Kérdezz, de kitől????



Paolo Coelho Tizenegy perc című regényében - bár a prostitúcióról, az élet értelméről és a szerelemről szól - Maria, a főhősnő a rengeteg új dolog közül, amit megtanult, az egyik legfontosabbnak azt tartotta, hogy mindent meg kell kérdezni, amit az ember nem tud és kíváncsi rá. Hiszen tele van a világ hamissággal, a legtöbb embernek nincs bátorsága ahhoz, hogy beszélgetések során bevallja, valamit nem tud, és ahelyett hogy megkérdezné, tetteti tudását.

De egy kicsit elkalandoztam, ezzel tulajdonképpen csak azt akartam mondani, hogy ha valamit nem tud az ember, meg kell kérdezni. Ezzel különösebb újat nem tanultam a könyvből, hisz én is élek ezzel az életfilozófiával, de pár napja e filozófiám szívébe egy kardot szúrtak és még meg is csavarták benne egyszer.

Legtöbbször nem csalatkoztam ebben a módszerben, kérdésem után vagy helyes választ kaptam, vagy egy bizonytalant azzal a plusz infóval, hogy "nem vagyok biztos benne", vagy semmilyet úgy fogalmazva hogy "nem tudom". De most új kérdést kell hogy tisztázzak magamban ezzel kapcsolatban: egyes területeken kitől kapok használható információkat? Az emberekben kevésbé bízva origóm eddig is a Google volt, erre továbbra is esküszöm, de most kivételesen nem ide fordultam, hanem egy tényleges etalonhoz a kérdésben.

Hogy nevén nevezzem a gyereket és ne általánosságban beszéljek: van egy adó, amit január végéig személygépkocsit vállalkozásra használóknak be kell fizetnie. Ezt pár éve már fizetem is, de - mint mindig - most is biztos akartam benne lenni, hogy nem változtak a feltételek és az adó összege. Ezért hívtam fel egyenesen az adóhivatalt, ahol biztosítottak arról, hogy minden a tavalyi rendszer szerint működik és az összeg sem változott. Lelkemben kis rőzse-dalokkal és kötelességem teljesítéséből fakadó örömömben át is utaltam a "megfelelő" összeget.

Meglepetésem már csak a másnapi SME átolvasása után volt nagyobb, amely egész oldalas információt közölt az említett adóról, ami alapján rájöttem, hogy sem az általam befizetett összeg nem ül, de még csak nem is most kellett volna befizetnem és nem is ilyen módon. No comment.

E tapasztalat után azért ismét sok kérdés merült fel bennem: miért nem tudok olyan lenni, mint a többség, aki mindent az utolsó napra hagy, amikor már minden infó az asztalon van? kiben "bízhat" az ember adóügyben, ha már az adóhivatal is félrevezeti? Vagy csak még nem illant ki a szilveszteri pezsgő az illető hölgy fejéből és félrebeszélt? Vagy csak a barátnője vette fel a telefont, aki csak látogatóban volt az adóhivatalban és azt gondolta jó szívatás lesz?

Szerintem sajnos egyik kérdésre adott válasz sem nyugtat meg, mert a helyzet az, hogy ilyen szinten van az adófizetőkkel, a polgárokkal való kapcsolat a különböző intézmények részéről. És én még informáltnak tartom magam különböző ügyekben. El sem merem képzelni, hogy egy hibás információval egy minimálisan informált polgárt mennyire megkárosíthatnak és mennyi kellemetlenséget okozhatnak neki. Hisz nem mindenki "talál rá" aztán a helyes információra, a legtöbb ember vakon bízik a megfelelő intézményekben. Egy bizonyos pontig. Szerencsésnek tartom magam, hogy ezt csak egy ilyen banalitáson tanultam meg. Tanulság (Coelho-nak is üzenem :) ) : Amit nem tudsz, kérdezd meg, de gondolt át kitől...

2008. január 3., csütörtök

Fico, a legendák királya

Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyeken is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, volt egyszer egy hatalmas birodalom. Úgy hivták, Nagy Szlovákia.

Igazságtartalmát tekintve talán igy kellene kezdődnie ennek a bejegyzésnek, hála Robert Fico kormányfő minapi történelemórájának, melyet Szlovákia megalakulásának 15. évfordulója alkalmából tartott Túrócszentmártonban. Megtudhattuk ugyanis, hogy Andrej Hlinka, a nemzet atyja után a szlovák nép "Pantheonja" további nevekkel bővült. Nevezetesen a Rózsa Sándorhoz, vagy a csehszlovák mesebeli Rumcajszhoz hasonlitható Juraj Jánošíkkal, a 17. században élt terchovai zsivánnyal, akit Fico kormánya nagy példaképének tart, és Svätoplukkal, a Nagymorva Birodalom fejedelmével. Őt a kormányfő szerényen egyenesen az ősi szlovákok első királyának nevezett.

Megtudhattuk továbbá, hogy Nagymorva Birodalom néven a szlovákoknak (figyelem, nem a szlávoknak, szlovákoknak) már 1200 éve államalakulatuk volt, más országokhoz képest, ahol abban az időben jó ha állatok futkostak. De elhangzott az is, hogy "ésszerű állami történelemmel" kell növelni a szlovák fiatalok nemzettudatát. Hogy ez mit is jelent valójában, a fentiek tükrében csak találgathatunk. Minderre a köztársasági elnök, az újraválasztásáért lobbizó, és a SMER támogatásáért esdeklő Ivan Gašparovič is rátett egy lapáttal, aki mostanság épp a "történelem hitelességét szeretné visszaadni", állítva, hogy "a szlovák nép lelkiismerete tiszta". Igen, arról az államfőről van szó, aki a honlapján büszkén hirdeti, hogy az első önálló államként ismert Nagymorva Brodalmat az ún. ószlovákok alapitották a 8.9. században.


Eltekintve attól, mennyi valóságalapja is van ténylegesen ezeknek a zagyvaságoknak, melyeket releváns szlovák történészek, mint Dušan Kováč, vagy Ján Steinhübel kénytelenek pironkodva magyarázni, az üzenet egyértelmű. Szemlátomást ugyan erőlködve, görcsösen, és rá jellemző módon, de a mai hatalom azt szeretné, ha 15 év után Szlovákia végre a múltba tekintene, és megtalálná önmagát. Amennyiben pedig ehhez nincs nyersanyag, es hiányoznak a releváns tények, sebaj, könnyen feldúsithatók egy kis fantáziával. Az sem gond, ha esetleg közröhej tárgyává válunk itthon vagy külföldön. Lehet majd verni az asztalt, hogy mennyire nem szeretik és lenézik őket, hejszlovákokat, azok a csúnya rossz idegenek.

Újabb példáját láthatjuk annak, hogy intelektuális mércével mérve mire is telik csak valójában ennek az éppen kormányzó, félművelt, politikai elitnek. Egyrészt arra, hogy hazugságokra épitve kinevelje és megerősitse a saját politikai bázisát, másrészt, hogy inkább a múltba tekintsen, mintsem a jövőbe, inkább felélje, ami van és ne újat termeljen, inkább megossza a társadalmat és ne integrálja, inkább bezárkózzon a polgárok elől, ahelyett hogy nyisson, inkább ködösitsen, és ne a tényekre támaszkodva érveljen, inkább butitson, és ne műveljen, inkább tönkretegye az ország renoméját, mintsem javitson rajta, stb.

Mint láthatjuk, Robert Fico az ország megalakulásának 15. évfordulóján attól sem riadt vissza, hogy megváltoztassa a történelem értelmezését. Ha mindehhez társitjuk, hogy a kormány célja a jövő generációjának, az iskolázott nemzeti elitnek a kinevelése, az efféle, önjelölt történelemtanárok és észosztásaik - józan gondolkodású, kooperációra kész szlovák kisebbség ide vagy oda - nagyon veszélyessé válnak. Főleg ránk, az itt élő, "másodrendű" nemzetiségekre, adófizető állampolgárokra. Jó lesz résen lenni és figyelni. Lesz aki ezt megtegye?

2008. január 2., szerda

Sport 2007 -- szemezgetés ebből-abból

Az év beszarása

„A magyarok 3-1-re nyertek, beszarás :-)” Ezt az sms-t egy kollégától kaptam, akit nagyon irigyeltem akkor, hogy ott lehetett, és láthatta a katartikus világbajnokverést Budapesten.

Ennyi talán elég is lenne a 2007-es magyar fociról, a többi pillanat ugyanis nem dicső. Nem történt csoda, nem jutottunk ki az Eb-re, még a közelében sem voltunk. Volt egy világbajnokverés (örüljünk a Republic szellmében – „nem igaz semmi, de mégis szép, az, ami egyszer megtörtént”), de semmi több, 2007-ben a magyar labdarúgó-válogatott kikapott Törökországtól, Görögországtól, Norvégiától és Moldovától. (2006-ban meg Máltától, még jó, hogy az már nem ennek a posztnak a tárgya.)


Az év leghaszontalanabb botránya

Bár kirobbanásakor reménykeltő volt, a márciusban égszakadást, földindulást ígérő Wänke-affér mára elcsitult, a SFZ-székház környéke továbbra is csendes, a verebek se menekülnek – pedig az állatok mindig előre érzik a (természeti) katasztrófákat. A jó Wänke úr (aki nem tudná, ő a Szlovák Futballszövetség ligabizottságának elnöke volt, és különösen az átigazolásokon keresett jókat, tekintve, hogy egyes műveletekért „okmánybélyegeket” igényelt, rendes tarifa szerint) esetében ugyan folyik a nyomozás, de gyökeres változásokban már senki nem bízik (korrupciómentességben, bundaeltűnésben korábban sem bízott), a Wänkét leleplező klubmágnás Szabo is eltűnt már a süllyesztőben – emlékszik még valaki, hogy volt egy Močenok?


Az év pofáraesése

Gyárfás Tamás et company szenvedte el, aki úgy gondolta, 13 000 oldalas, súlyánál fogva több ember megölésére is alkalmas vaskos kötettel és a túlvilágról (világűrből) üzenő Puskás Ferenccel lehet futball-Eb-rendezési jogot nyerni. Amint azt az ukrán példa mutatja, elég lett volna néhány megfelelő tartalommal megtöltött és megfelelő kézbe adott szatyor. Az év pofáraeséséből jutott azért a cardiffi döntés meghozóinak is, a magyar prodzsekt ugyanis egy szavazatot sem kapott, így a magyar barátaiknak vörösbormámoros pillanataikban tuti támogatást ígérő sportvezetők nem bizonygathatják, hogy az az egy, az az egyetlenegy szavazat éppen tőlük jött.


Az év világbajnoka

Azért ne csak fikázzunk – Talmácsi Gábor maximálisan megérdemli a dicséretet. Voltak, akik a fejüket fogták, amikor 2005-ben a csapatutasításokra fittyet hányva megelőzte a végső győzelemre is esélyes csapattársát, Kalliót a célegyenesben, mondván, a Talma gyereket ezentúl senki nem fogja szeretni. Jelenlegi csapattársa, Hector Faubel tényleg nem is szereti (az érzés egyébként kölcsönös :-)), Talmácsi viszont mindezek ellenére világbajnok lett, s egy ország imádja.

2008. január 1., kedd

BÚÉK 2008




















Boldog, Sikerekben Gazdag Új Évet kiván minden kedves olvasójának, kommentelőjének a Körkép csapata.