Tee írta:
Gyereklábbal a szájában tért haza Tigris. Mi van?! Egy tigris leharapta egy gyerek lábát, aztán hazavitte: kedves gazdám, simogass meg, ügyes voltam?! Vagy lábon fogva egy egész gyereket hazavitt? Vagy Tigris nem is tigris, hanem valami más?
Gyorsan kiderül, Tigris egy kölyökkutya (ki ad ilyen hülye nevet a kutyájának?), aki (még szép, hogy a főhőst megszemélyesítjük) egy négy–hét éves gyerek csontját vitte haza portyájáról, s akit a Blikk értesülései szerint kiéheztettek (az éheztetetést aztán az illetékesek cáfolták) és nyomkövetővel szereltek fel (ezt viszont megerősítették), hogy elvezesse a rendőröket a „szörnyű bűncselekmény” áldozatául esett gyerek többi részéhez. „Egészen biztos, hogy azt a szerencsétlen gyermeket meggyilkolták” – nyilatkozta a Blikknek könnyeivel küzdve F. A., a kutya gazdája, olvasom tovább, micsoda dráma, az az illető, aki a kutyájának Tigris nevet ad, próbálja visszatartani a könnyeit, küzd velük, de a sejtett gyilkosság árnya beborítja szívét..., zseniális, videót is kellene belinkelni.
Bulvár a javából, méghozzá klasszikus. Kutya + gyerek = biztos siker, ezt már Hollywoodban is tudták, hát istenem, most akkor halott gyerek részleteiben, meg könnyező kutyagazda, épp eléggé hatásvadász ez is. Arról már ne is beszéljünk, hogy szerencsétlen kutyát kiéheztették, micsoda kegyetlenség. Az most mellékes, hogy ezt a célra nem vezető megoldást kimondottan cáfolták, biztosan csak azért, hogy leplezzék a rendőrség embertelen (állattalan) módszereit.
Titok, rejtély, halál, gyilkosság, ez lesz az év sztorija.
(pár órával később)
Nem gyermekcsontot talált a kutya Adorjánpusztán. Sajnálom. Mármint Tigrist. Pardon, a kutyát. Előbb még hős volt, méltóságteljesen nevén nevezték, most már köznevesítették, igaz, határozott névelővel, a kutya, tudják, az a kutya, az a szemtelen kutya, aki mindannyiunkat jól átvágott, megijesztett, könnybelábasztott, hátborzongtatott, aztán meg nem is gyereké volt az a csont. Végül nem bontakozott ki hátborzongató gyilkosság az adorjánpusztai esetből, hangzik a hír első mondata, s árad belőle a cikkíró csalódottsága. Végül nem, pedig de jó is lett volna. Főleg így, uborkaszezonban.
Gyereklábbal a szájában tért haza Tigris. Mi van?! Egy tigris leharapta egy gyerek lábát, aztán hazavitte: kedves gazdám, simogass meg, ügyes voltam?! Vagy lábon fogva egy egész gyereket hazavitt? Vagy Tigris nem is tigris, hanem valami más?
Gyorsan kiderül, Tigris egy kölyökkutya (ki ad ilyen hülye nevet a kutyájának?), aki (még szép, hogy a főhőst megszemélyesítjük) egy négy–hét éves gyerek csontját vitte haza portyájáról, s akit a Blikk értesülései szerint kiéheztettek (az éheztetetést aztán az illetékesek cáfolták) és nyomkövetővel szereltek fel (ezt viszont megerősítették), hogy elvezesse a rendőröket a „szörnyű bűncselekmény” áldozatául esett gyerek többi részéhez. „Egészen biztos, hogy azt a szerencsétlen gyermeket meggyilkolták” – nyilatkozta a Blikknek könnyeivel küzdve F. A., a kutya gazdája, olvasom tovább, micsoda dráma, az az illető, aki a kutyájának Tigris nevet ad, próbálja visszatartani a könnyeit, küzd velük, de a sejtett gyilkosság árnya beborítja szívét..., zseniális, videót is kellene belinkelni.
Bulvár a javából, méghozzá klasszikus. Kutya + gyerek = biztos siker, ezt már Hollywoodban is tudták, hát istenem, most akkor halott gyerek részleteiben, meg könnyező kutyagazda, épp eléggé hatásvadász ez is. Arról már ne is beszéljünk, hogy szerencsétlen kutyát kiéheztették, micsoda kegyetlenség. Az most mellékes, hogy ezt a célra nem vezető megoldást kimondottan cáfolták, biztosan csak azért, hogy leplezzék a rendőrség embertelen (állattalan) módszereit.
Titok, rejtély, halál, gyilkosság, ez lesz az év sztorija.
(pár órával később)
Nem gyermekcsontot talált a kutya Adorjánpusztán. Sajnálom. Mármint Tigrist. Pardon, a kutyát. Előbb még hős volt, méltóságteljesen nevén nevezték, most már köznevesítették, igaz, határozott névelővel, a kutya, tudják, az a kutya, az a szemtelen kutya, aki mindannyiunkat jól átvágott, megijesztett, könnybelábasztott, hátborzongtatott, aztán meg nem is gyereké volt az a csont. Végül nem bontakozott ki hátborzongató gyilkosság az adorjánpusztai esetből, hangzik a hír első mondata, s árad belőle a cikkíró csalódottsága. Végül nem, pedig de jó is lett volna. Főleg így, uborkaszezonban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése