Múltkor Miskolcon jártam és kellemesen meglepődtem nem is egy dolgon. Példaként említhetném a budapesti emberek kedvességét, akik készségesen segítettek, útbaigazítottak, egyikük még el is kísért egy darabon, arról nem is beszélve, hogy a buszon is, amellyel mentem a Nyugatiról a Keletire, majdnem halálra röhögtem magam a papótól, aki nyomatta nekem a nagy semmit fiatal éveiből. Ezt fontosnak tartom megemlíteni, mert azért nem minden felvidéki rajong a pesti emberekért;) Megaztán az utóbbi időben én sem igazán szoktam bízni budapesti emberekben, mert pl. amikor legutóbb is egy pesti csajtól kértem útbaigazítási tanácsot, az válasz helyett elkísért egy darabon, de ha jól emlékszem a keresett cím helyett lakása ajtaja előtt kötöttünk ki;) Aztán még akkor is megingott a hitem, amikor egy esztergomi csaj Hitlert említette példaképének;) De erről a Ranieri mester többet tudna mesélni.De ami igazán megfogott rövid ott-tartózkodásom alatt, leszámítva az embereket és azt, hogy a gyümölcsszedő idénymunkásoknak (mivel a jég eléggé megritkította a termést tavasszal) elég nagy pénzösszeget különítettek el, hogy szociális munkákon keresztül (parkfelújítás, várostisztaság, atď) lehetőségük legyen egy kis pénzkeresetre, az az a hír volt, hogy nemrég Miskolc peremkerületeiben „felújították” a mezőőrséget. Gondolom szintén az önkormányzat költségvetéséből. Pár emberke hivatalos egyenruhában öltözve járja a fekete foltokként feltüntett területeket, és céljuk a rend fenntartása, illegális szemétlerakás, illegális áramhasználat megakadályozása, tűzgyújtási tilalom betartása, polgárok tájékoztatása, lopások, bűnözés minimalizálása, meg miegymás. A tettenérés lenne számukra az igazi, de az is már megteszi, ha jelenlétükkel minimalizálják a kialakulását. Ez egy faintos és szép ötlet. Mindenképp érdemes pár sorban megemlíteni, hogy vannak ilyen dolgok, és az önkormányzatok nemcsak magukkal törődnek, hanem a polgárokkal is, akik őket megválasztották. Nem is beszélve arról, hogy elég effektív és eredményes komminkáció működik közöttük a helyi újság hasábjain. Elgondolkodtam egy cseppet, mennyire lehetne megvalósítható ez a pozsonyi Petrezselyem faluban, a kassai Lunyíkon, hogy csak a legnagyobbakat említsem. De megemlíthetném a kisebb falvak és települések vitattot negyedeit is. Pl. nálunk is be vannak osztva az emberek a faluban, hogy ki az ügyeletes a szőlőhegyen. Főleg a nyárvégi és őszi időszakban. Faterral is már megesett párszor, hogy élő tanúja volt pár eredményes lopási kísérletnek az éj leple alatt. Hárman voltak ügyeletben, de hát fegyvertelenül nem sok esélyük volt a csendben dolgozó tapasztalt vendégmunkásokkal szemben, akiknél gondolom a legártatlanabb fegyver egy húsz centis vattacukorvágó bicska lehetett.
Nem lehet megelőzni, hogy a dolgok ne történjenek meg. A mezőőrség szép és jó dolog, a falusi rendőrség is, a járőrözés is elmegy szódavízzel, de egyetlenegy esetről sem tudok, amikor meglehetett volna előzni vlmit. Nemrég a haverjaimnak volt egy kellemetlen élményük. Kisgyerek, olyan 12-14 éves forma izetlenkedett velük. Tűrték egy darabig, jó sokáig, de lehet hogy egy atyai pofon kicsúszott a kezük közül. Öt perc múlva jön ki az apja a kocsmából, enyhén illuminált állapotban, aztán a vaslábtörlő szerkezettel elkezd hadonászni. Az egyik gyerek fejét 4 öltéssel varrták össze, a másik kórházban kómában, a papó rendőrségen. Aztán közben meg nem is történt semmi.
Vagy ami szintén most volt nemrég. Rakoncátlankodott egy ember egy faluban. A másik ráfogta a fegyverét elijesztésképpen. Merthogy az is volt neki. Másnap három kocsi állt meg a kocsma előtt egy XY településről és a papót keresték. Senki sem tudta, hogy hol van. Így hát elpakolták az egész kocsmát. Nekem csak egyszer volt kellemetlen személyes élményem, kb. 8 évvel ezelőtt, amikor egy diszkóban kedvesen megkérdezték tőlem, hogy mit szeretnék, kést vagy pisztolyt. Habár ha jól belegondolok, akkor ezenkívül még egyszer akartak összepakolni. Vagyis legalábbis amiről tudok... Van két ismerősöm, akik a diszkóverekedés minden csínját-bínját ismerik, közben nem is azok a kötekedő fajták. Ha tehetik kerülik, de olyan környéken nőttek fel, ahol a verekedés tényleg az alapszórakózás egyik fajtáját képezi. A kultúra. Hát elég nehéz így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése