Szárnyal a Smer

A ma nyilvánosságra hozott legfrissebb közvéleménykutatási adatok (MVK) szerint a jelenlegi Szlovák kormánykoalició, ha most tartanák a választásokat, 95 parlamenti mandátumra számithatna a 150 fős szlovák törvényhozásban. Ez 10-el több, mint az egy évvel ezelőtti választásokon elért eredmény, és 5-el meghaladja az alkotmányos többséget is. Az egyes pártok eredményeire, és az érte járó képviselői mandátumokra pillantva jól látható, hogy a koaliciós szárnyalás mögött szinte egymaga a kormányfő, Robert Fico és pártja áll.

A SMER ledarálta úgy koaliciós partnereit, mint az ellenzéki pártokat is. Az MKP-nak mindeközben azért sikerült újra visszatornásznia magát 10 %-ra a legutóbb mért 8,7 %-ról, mely bizony keltett némi riadalmat.
A Statisztikai Hivatal közvéleménykutató intézetének szintén mai adatai szerint a SMER ráadásul 42,8 %-ot kapna, szemben a választásokon elért 29,14 %-al.

Minek köszönhető ez a Szlovákiában eddig példa nélküli szárnyalás? Nem újdonság, de elsősorban annak, hogy Robert Fico jókor, jó időben került hatalomra. Egy olyan országot és gazdaságot örökölt, mely rekordméretű növekedést produkál, ráadásul egyetlen megszoritó intézkedést sem kellett még foganatositania. Épp ellenkezőleg, osztogathat és fosztogathat (?), mert van miből. Ha mindehhez hozzájárul még egy jó adag populizmus, és demagógia, az eredmény egyértelmű. A kérdés csak az, hogy meddig tartható fenn mindez. Robert Fico alá addig is mindez lovat ad. Az ellenzék vezérét már nem is tekinti politikai partnernek, csak egyszerű szóvivőnek, akire reagálni sem hajlandó. Ahogy a szerdai kormányülés után elárulta, az ő igazi ellenzéke maga a média. Paradox egy helyzet. Mindenesetre a választói szeretik.

Egyes hazai elemzők szerint az ellenzék mindeközben teljesen marginalizálódott, szinte nem létezik, saját témáik hiánya egyre feltűnőbb.

Személy szerint én nem teljesen osztom nézetüket, elvégre a választások elvileg csak 3 év múlva lesznek. Addig pedig van még idő elég. Permanens kampány folytatásához ráadásul vagy egy Fico szintű csúcspopulista szükséges, vagy az, hogy a magyarországi közállapotok hozzánk is begyűrűzzenek (lásd hová jutottak). Az ellenzék ideje előbb utóbb mindenképp eljön, ha más nem, legkésőbb az euró bevezetése körül várható nehézségek első felmerülésekor, vagy ha felszinre kerülnek az egészségügyi és oktatási reformmal kapcsolatos igazi problémák.

Mindenesetre érdekes lesz figyelni már a következő közvéleménykutatási adatokat is, és azok hatását a SMER és az MKP népszerűségére. Azok ugyanis már tartalmazni fogják a szociális-ügyi miniszterasszony, Viera Tomanová körül kialakult botránysorozat választói lecsapódását, melyet szerencsére végre az MKP is a kezdetektől fogva aktivan kommentált.

Kiváncsian várom.