Tibi írta:
Néha vannak egész faintos gondolataim is. Néha nem is a politikáról szólnak. Ez azért csodálatos dolog, még ha elsőre nem is tűnik annak. Főleg egy olyan világban, ahol a vezető hírek és a mindennapi közélet 80%-a a nagybetűs politikáról szól. Olyan világban, ahol mindenki a köznép jólétéért harcol. Legalábbis plakáton vagy szórólapon. Az ügyesebbek képernyőn keresztül. Az egyszerű polgár meg boldog, mert mindenki jót akar neki. És el is hiszi, hogy az ész vezeti az országot. Legalábbis nyugaton. Itt a boldogsághoz elég annyi is, ha sörivás közben nem zavarják meg. De ha már az ötödik embertől hallja aznap ugyanazt a hülyeséget, akkor a második sör sem segít. Lassan rádöbben, hogy az élet tényleg a poltikáról szól. És az egyetlen dolog, ami boldoggá tudja tenni az embert, ha a pártja kormányközelbe kerül... Lehet, hogy a végén még visszasírjuk Esmeraldát.
A minap például azt olvastam, hogy nagyra tisztelt elnökünk újra szeretne indulni a következő elnökválasztáson. Noha elnöki teendői sok időt elvesznek magánéletéből, főleg így, hogy már eléggé benne van a korban és munkaidőben a villáját is saját kézzel és irodája embereivel szeretné renováltatni, úgy érzi, szüksége van rá a szlovák népnek, és meghajlik akaratuk előtt. Csak nehogy gerinctörést szenvedjen. Amúgy nagyon meglepődtem a híren. Eddig nem is tudtam, hogy van elnökünk. De a többiek sem panaszkodhatnak. Minden elismerésem a jelenlegi politikai elité, amelynek bármelyik tagja nagy eséllyel indulhatna az Oscar-díj átadáson. Annyi szerepvállalás, mesteri alakítás és előadás bizony sok embert szórakoztat meg. Nem is beszélve a hirtelen szerepcseréktől, amelyek még szódavíz nélkül is elmennek. Tisztelet a kivételnek. Habár, ha jól belegondolunk, akkor a többieknek is meg lehet bocsátani, hisz mindent értünk cselekszenek, a népért. Látszik rajtuk, hogy csupa jót akarnak. A mosolyuk mindent elárul.
Biztos volt időszak, amikor a politikusokat is tisztelték és nagy becsben tartották. Én erre már nem emlékezhetek (max. ha nem vesszük figyelembe Torgyán Jóskát)... De azért én hiszek benne, hogy a mai világban is vannak igazi egyéniségek, akiknek a szava szent és akiknek csupa pozitív gondolata és főleg tette van. De ez nagyon nem akar visszatükröződni. A sok gagyi elnyomja az értelmet, az egyszerű paraszti logikát meg felváltják a főiskolán tanult hatalmas gondolatok.
Asszem ez az első és egyben utolsó cikkem a politikáról. Néha már tele van a tököm vele. Még ha nem is mutatom. Az életben vannak csodálatosabb dolgok is, amelyekkel érdemes minél többet foglalkozni. Ahhoz meg, hogy az ember jót cselekedjen, tényleg nem kell semmi, csak akarat.
Néha vannak egész faintos gondolataim is. Néha nem is a politikáról szólnak. Ez azért csodálatos dolog, még ha elsőre nem is tűnik annak. Főleg egy olyan világban, ahol a vezető hírek és a mindennapi közélet 80%-a a nagybetűs politikáról szól. Olyan világban, ahol mindenki a köznép jólétéért harcol. Legalábbis plakáton vagy szórólapon. Az ügyesebbek képernyőn keresztül. Az egyszerű polgár meg boldog, mert mindenki jót akar neki. És el is hiszi, hogy az ész vezeti az országot. Legalábbis nyugaton. Itt a boldogsághoz elég annyi is, ha sörivás közben nem zavarják meg. De ha már az ötödik embertől hallja aznap ugyanazt a hülyeséget, akkor a második sör sem segít. Lassan rádöbben, hogy az élet tényleg a poltikáról szól. És az egyetlen dolog, ami boldoggá tudja tenni az embert, ha a pártja kormányközelbe kerül... Lehet, hogy a végén még visszasírjuk Esmeraldát.
A minap például azt olvastam, hogy nagyra tisztelt elnökünk újra szeretne indulni a következő elnökválasztáson. Noha elnöki teendői sok időt elvesznek magánéletéből, főleg így, hogy már eléggé benne van a korban és munkaidőben a villáját is saját kézzel és irodája embereivel szeretné renováltatni, úgy érzi, szüksége van rá a szlovák népnek, és meghajlik akaratuk előtt. Csak nehogy gerinctörést szenvedjen. Amúgy nagyon meglepődtem a híren. Eddig nem is tudtam, hogy van elnökünk. De a többiek sem panaszkodhatnak. Minden elismerésem a jelenlegi politikai elité, amelynek bármelyik tagja nagy eséllyel indulhatna az Oscar-díj átadáson. Annyi szerepvállalás, mesteri alakítás és előadás bizony sok embert szórakoztat meg. Nem is beszélve a hirtelen szerepcseréktől, amelyek még szódavíz nélkül is elmennek. Tisztelet a kivételnek. Habár, ha jól belegondolunk, akkor a többieknek is meg lehet bocsátani, hisz mindent értünk cselekszenek, a népért. Látszik rajtuk, hogy csupa jót akarnak. A mosolyuk mindent elárul.
Biztos volt időszak, amikor a politikusokat is tisztelték és nagy becsben tartották. Én erre már nem emlékezhetek (max. ha nem vesszük figyelembe Torgyán Jóskát)... De azért én hiszek benne, hogy a mai világban is vannak igazi egyéniségek, akiknek a szava szent és akiknek csupa pozitív gondolata és főleg tette van. De ez nagyon nem akar visszatükröződni. A sok gagyi elnyomja az értelmet, az egyszerű paraszti logikát meg felváltják a főiskolán tanult hatalmas gondolatok.
Asszem ez az első és egyben utolsó cikkem a politikáról. Néha már tele van a tököm vele. Még ha nem is mutatom. Az életben vannak csodálatosabb dolgok is, amelyekkel érdemes minél többet foglalkozni. Ahhoz meg, hogy az ember jót cselekedjen, tényleg nem kell semmi, csak akarat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése