Saxonnor írta:
Péntek van, véget ért a hét, elhagyom országunk dinamikusan fejlődő fővárosát, hogy a hétvégét nyugodt, csendes vidéki otthonomban töltsem. Sajnos azonban ez a városelhagyás nem annyira egyszerű dolog. Nem bonyolult, de nem annyira egyszerű (copyright Balogh Tibi), mégpedig a tömegközlekedés, mondjuk úgy, racionalizálása miatt. A racionalizálás általában járatok megszüntetésével jár, mert arra csak a „cocializmusban” volt pénz, hogy óránként járjon busz minden településre (porfészekre). Most már nincsen, és így egy olyan vidéki településre, ahonnan jómagam is származom, nem lehet csak úgy akármikor eljutni. Van egy-két fővárosból induló járat, amire van csatlakozás, de a legtöbbre nincsen.És akkor még nem beszéltünk a hétvégéről. Tehát megvan az egy-két járat, amire tudom, hogy van csatlakozás. A legutolsó ilyen 6 óra után indul, fél 8-kor leszállok róla, várok egy 20 percet, aztán felszállok a vidéki buszra, és irány haza. Nos ezt a húsz percet is ki lehet használni effektíven és kevésbé effektíven. Én szokásomhoz híven az effektívebb megoldást választva beülök az útszéli kocsmába egy felesre (ez Becherovka vagy Fernet, nyáron, tikkasztó melegben természetesen sör szokott lenni). Miközben megbirkózóm a felessel, belelapozom a Nota bene-be, majd átballagok az alig pár méterre levő buszmegállóba, és várom a buszt. Várom, de csak nem jön. Még mindig nem jön. B***a meg ez a Feri ez már megint késik. De ennyit nem szokott. És különben is, hogy-hogy senki más nem vár erre a buszra. Nem mondom, attól sosem kellett tartani, hogy állni kell a buszon, de egy kis csapat mindig vár itt. Már 8 is elmúlt, hát ez a busz már nem fog jönni. Azért biztos, ami biztos sms-ben lekérdezem, háromnegyed 8 után pontosan mikor van a busz indulása. Válasz-sms: 21:41. Rövid gondolkozás, aztán jön a megvilágosodás: hogy az a... ez nem igaz, megszűntették a járatot. Na, hát még jó, hogy egyedül vagyok a megállóban, mert amilyen durvákat (mindenkinek a képzeletére bízom) mondok… sebaj, hazatelefonálok öcsémnek, hogy jöjjön ki elém kocsival. Itt jön a másik hidegzuhany, miszerint nem tud kijönni elém, mert elment a haverjaival pizzázni. Természetesen kocsival, ezzel az a verzió is kizárva, hogy a „fater” vigyen haza. Remek. Nincs mit tenni, mivel nem akarok még másfél órát a megállóban várakozni, gyalog fogok hazamenni. Még beülhetnék vissza a kocsmába, de ez azzal a veszéllyel járhat, hogy háromnegyed 10-ig merevrészegre iszom magam. Ha legalább lenne ott wifi. Mindig mondom, hogy kellene oda wifi. Különben meg valószínűleg 9-kor úgy is bezár az egység.
Na induljunk el, de előtte egy kis számolás. Aszongya, az út cca. 9 km. Gyalogláskor a sebesség cca 5 km/h. Ez így tehát olyan másfél óra lesz, simán teljesíthető. Elindulok. Még ki sem érek a faluból, elszakad a táska vállpántja. Cipelhetem kézben. Mindenki ismeri, milyenek ezek a falukat összekötő utak: se csíkok felfestve, se az út szélét jelző táblák. Van egy aszfaltcsík és ennyi. Szóval ahogy mondani szokták, a f****mig sem látok el. Még jó, hogy ismerem az utat, tudom kb. mikor jön kanyar. Közben eszembe jut, kocsival közlekedve mennyire utálom az ilyen szakaszokon kivilágítatlanul közlekedő bringásokat, gyalogosokat. Így tehát azt a taktikát választom, hogy ha látom már messziről, hogy jön egy autó, akkor jóval azelőtt, hogy utolérne, átmegyek az út másik oldalára. Ha meg mindkét irányból jön gép, akkor meg majd jól meghúzódom az árokban. F@sza, ez így menni fog. De marha unalmas így a sötétben gyalogolni. Ez a rohadt táska meg már kezd nehéz lenni. Hmmm, mi lenne, ha hallgatnék zenét? Pl. Buena Vista Social Klub, jó kis temperamentumos kubai dallamok. Á, talán még se kellene, mert még nagyon belemerülök, és a nagy salsazásban nem veszem észre, elcsap egy autó. Hoppá, mit látok az árokban heverni, egy kidőlt útszéljelző tábla!!! Na, ezt magammal viszem. Fényvisszaverő ugyan csak az egyik oldalán van – fehér – de azért jó lesz, majd magam előtt vagy mögött tartom, hogy jobban észrevehető legyek az autósok számára. Egyébként tisztára mint a Doom, Duke Nukem 3D típusú számítógépes játékokban: el vannak szórva fegyverek, amit fel lehet venni. Szóval most mintha felvettem volna egy shotgun-t – nem túl komoly, de mégiscsak valami (megjegyzem, a Duke Nukem 3D-ben topless csajok is voltak). Az útszélváltoztatós taktika kiegészül a fényvisszaverő megfelelő irányba fordításával. Ez remekül működik - eddig vagy 3 kocsival találkoztam – az egyik éles kanyarig. Látom, hogy jön szembe egy kocsi, áthúzódás a másik oldalra. Pont a kanyarban ér el. Namost a sofőr ugyanúgy, mint én, eltanulta Schumachertől a nagy sebességű kanyarvételi technikát. Kanyar előtt teljesen jobbszélre, majd rendesen ráhúzni a belső ívre (zárni azt), hagyni ráfutni a kocsit egészen a nem létező szegélykőre, majd egyenesen ki, vissza a jobb oldalra. Ja, csak amikor Schumacher, Alonso meg az egész bagázs ezt a figurát bemutatja, akkor nem áll senki a szegélykő mellett! Bennem viszont megállt az ütő! Lehet, hogy merevrészegre ivás még mindig kevésbé lett volna ártalmas az egészségi állapotomra? Itt gondolkozom el először, hogy lehet, nem is jó ötlet ez a gyaloglás. Innen viszont már nem érdemes visszafordulni. Tovább kell menni. Taktika kiegészül azzal, hogyha kanyar előtt kapok el egy autót, akkor jóval a kanyar előtt megállok, sőt lehúzódom az árokba. A táska is egyre nehezebb. Legszívesebben itt hagynám valamelyik bokorban, majd később visszajövök érte kocsival. Ki a halál vinné el innen. Azt a 4 autót leszámítva senkivel sem találkoztam. Jé, egy újabb kidőlt útszéljelző! És ennek már a másik oldalán is van fényvisszaverő: dupla narancssárga – ez a double-barreled shotgun! Yess! Mondom, hogy tiszta Duke Nukem. Ezt viszem magammal, az előzőt itt hagyom. Innen már nem érhet semmi baj. Lassan be is érek az első településre, közvilágítás is van, járda is. Mondjuk a kutyák azért már befoghatnák, mert idegesítő ez a szinkronban-ugatás, ahogy elhaladok a házak előtt. Marha hosszú ez a falu, és ezt a táskát is cipelni. Legközelebb tuti valami ultra-light laptopot veszek. Akivel találkozom, mindenki nézi az útszéljelzőt nálam. Tulajdonképpen már nincs is rá szükségem. Azért most már hazaviszem. Kiérek a településről végre. Már csak 800 méter, és beérek szülőfalumba. Kár, hogy pont a másik végen van a házunk, de ez már jó érzés. Az indulás után kb. 1 óra 15 perccel hazaérek. Nem is volt ez vészes, kis esti egészségügyi séta.
Otthon aztán a mindentudó internet segítségével kiderül, hogy a racionalizálás ez esetben nem a járat megszüntetését jelentette, csupán 10 perccel korábban megy. Pontosan akkor ment el, amikor rendeltem a Fernet Citrus-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése