Nem kevesen voltak azok, akik meg voltak győződve, hogy képes lesz visszazökkenteni a gazdaságilag elkényelmesült Németországot a pragmatikus 21. századbeli modern gazdasági fejlődés vágányaiba. A körülményekhez képest, mondhatni jól is teljesített. Kormánya csökkentette, ill. leegyszerűsítette a vállalati adót, a nyugdíjkorhatárt 65-ről 67 évre emelte, és több jogkört átruházott a szövetségi kormányról a szövetségi államok kormányaira. Ezeknek a reformoknak köszönhetően a munkanélküliség 12 százalékról 9-re esett vissza, és úgy nézett ki, hogy Németország ismét Európa gazdasági motorjává válik.De miért használok múlt időt? Nos, Angela Merkel és a CDU a szociáldemokratákkal együtt egyszerűen megijedtek a német közvéleménytől. Most, amikor az előbb említett reformok hozzák gyümölcseiket, a németek nagy része egyre elégedetlenebb és egyre hajlamosabb a a populista baloldali demagógia befogadására. Szinte hidegzuhanyként hatott, főleg a „szocdemekre", hogy az újonnan alakított Die Linke keményen baloldaili populista párt 11 százalékot szerezne, ha most tartanák a választásokat. Az újabb sokk akkor jött, amikor egy másik közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a németek kétharmada egyetért a Die Linke olyan programpontjaival, mint pl. a nyugdíjkorhatár visszaállítása, a munkanélküli-segélyek növelése vagy a német csapatok kivonása Afganisztánból. Ez az arány azt mutatja, hogy nemcsak a baloldali beállítottságú választóknak, hanem a 2005-ben a Merkel által vezetett CDU-ra szavazók jelentős részének is elege van a legcsekélyebb reformokból is. Mit tesz ilyen helyzetben a kancellárasszony? Az SPD erős jóváhagyásával (ami egyáltalán nem meglepő) szép lassacskán kezdi közvetlenül leépiteni az eddig elfogadott reformintézkedéseket. Nincs bátorsága kiállni és meggyőzni a koalíciós partnerét, es főleg a német népet, hogy az újabb szociális juttatások, a magasabb minimálbér bevezetése stb. ismét csak a gazdasági problémák súlyosbodásához vezetnek.
Csalódtam Frau Merkelben, mert mint megannyi politkus, ő is a rizikót elkerülő bátortalan politikájával mintha már most a következő választásokra készülne, Németország gazdasági problémáit meg oldja meg az új kancellár, a legideálisabb, ha 2013-ban kezdi majd.
1 megjegyzés:
Németország - mint az EU motorja - általában példaként szolgál a kisebb országok számára. Akik ha azt látják, hogy politikailag nem a legkifizetődőbb a nadrágszij meghúzása és a reformokra való törekvés, hanem épp ellenkezőleg, erősebb a populizmus és a demagógia, követhetik Merkel taktikáját. Ez pedig semmi jóra nem vezet. Ráadásul a lisszaboni célok is távolodni fognak.
Megjegyzés küldése