Paška, cicik, közélet

Megkapta a nép, amit kellett. A HZDS hétfőn benyomta a gombot (megszavazta a mutyi házelnök visszahívásának programját), ködösített egy kicsit, majd ma délben fütyült az ügyre. Azaz behúzta a farkincáját – már ami még maradt belőle – és nyüszítések nélkül de facto életben hagyta a koalíciót. A koalíciót, mely számára életbevágóan fontos. Paška természetesen nem ezt érdemelte volna, ám ez a betyárbecsület, s a mostani koalíció akármelyik pártjának akármelyik képviselőjétől elvszerűséget elvárni ovis szintű naivitással ér fel.

Pedig kár. Kár, hogy most jött, így jött. Nem mintha máskor nagyobb esély lett volna a házelnök visszahívására, de legalább jobban rá lehetett volna mutatni az okokra. Artikuláltan elmagyarázni, hogy ilyet nem szokás csinálni. Demokáréban legalábbis nem. Mert nálunk papíron most az van. (Nagyrészt még a gyakorlatban is.) Így viszont az egész hacacáré csak egy ellenzéki truccakciónak nézett ki a mezei választó szemében, amihez ha bosszút akart volna állni, csatlakozhatott volna Mečiar pártja is. Azt, hogy ezt miért nem tette, már kifejtettük korábban, túltárgyalni fölösleges. Az ellenzék trutyiskodása viszont komoly téma kell még, hogy legyen a társadalmi diskurzusban.

Az objektív tényezőket nézve – eltekintve az időzítéstől és a helyzettől –, Paška visszahívásával kapcsolatban az egyik fő problémát az jelenteti, hogy a közt az ilyen „lényegtelen“ dolgok általában nem érdeklik. A Nový časból tájékozódó átlagember nem fog ilyen „apróság“ miatt infarktust kapni. Ha nem arról szól a hír, mennyivel nőnek az árak, Paris Hiltonkánk kinek mutatta meg a seggét vagy kit dobtak ki a Superstárból, a zember fütyül rá. Politikailag nagyon vájt fülűnek kell lenni ahhoz, hogy valaki felháborodjon egy ilyen alkotmányos arcátlanságon. A zemberek nagy részét nem érdekli a politikai upgrade, ami valójában nem is upgrade, hanem a társadalom egészséges működése alapjainak ismerete és tiszteletben tartása. Amíg a zemberek hétköznapi preferenciái a kilógó mellbimbó – árak – katasztrófák – választások – közélet csökkenő sorrendjében írhatók le, addig a társadalom jelene és jövője számára lényeges események értékrendje pont ellentett irányban mozog. Míg tehát a köz alkotmányos és rendeltetésszerű működése szempontjából életbevágóan fontos, hogy a tisztelt ház elnöke betartsa a törvényeket (márpedig a képviselők által elfogadott jogi norma „átjavítgatása“ grandiózus alaphiba), addig a zemberek nagy része számára ez egy harmadlagos probléma, amin fölösleges locsogni, pláne amikor Martin Konrád épp kiesett a Superstárból. S különben is, nem volt ő meleg? Mit fog csinálni szegény? Van már nője? Vagy pasija? Csupa fontos, még megválaszolatlan kérdés…