A szójáték nem a mi művünk, és tulajdonképpen nem is szójáték, inkább képjáték – az eltűnőben lévő idő nyomában járva fedeztük fel. A bársonyos forradalom évfordulóján Szlovákia különböző arcait nézegettük.
Lost time? (Slovakia 1969–1989)
Monumentális tárlat a normalizáció húsz évéről, a dokumentumfotózás legjobbjainak képeiből. Legalább másfél, de inkább két órát szánjunk rá, különben csak termek közötti szaladgálás lesz az egész. A kiállítás méreteinek érzékeltetésére álljanak itt az egyes tematikus szekciók: A régi világ képei, Nyilvános rituálék, Május 1., a tribün alatti ember, Vizuális szoc-kultúra, Szocialista fogyasztás, Széplak utca (azaz az obchodná, ahol már akkor is sok volt az „obchod“), Szociális test, Elég jó emberek, Szociográfiai portré, Elfeledett emberek, Fiatalság, Magánszféra, Az építés és következményei, Panelnormalizáció, A Vasfüggöny megnyílik.
A kiállítás által felölelt évekből mindössze hatot éltem meg, és mégis, amit láttam, hihetetlenül ismerős volt. Valami konkrétan, valami homályosan, valami talán csak a kollektív tudat által. Szocialista kirakatok, plakátok, szlogenek, tribünök, lampionok, lakótelepek, elárusítónők, ajándékkosarak, üzemi ünnepségek... Valahogy mindenre „emlékszem“, vagy legalábbis úgy érzem, hogy emlékszem. Talán azért, mert az élet kellékei 89 után sem igazán változtak. Rimaszombatban ma is áll (bár már kissé rogyadozik) a békegalamb, amelynél gyerekkorom egyik máig emlegetett aranyköpését sikerült elejtenem („A galamb csőre előrefelé van, a farka meg hátrafelé...“); a Dom textilu-t ma is Dom textilu-nak hívják, és máig ugyanúgy vannak a kirakatban felakasztgatva a pizsamák, az iskolákban még ma is a régi betűkészletekből rakják ki a faliújság feliratait, a kisvárosok vasútállomásán ma is ugyanazokon a székeken isszák a sört meg a felet azok, akik soha nem utaznak sehová, mint húsz, harminc évvel ezelőtt. Valahogy mindenre „emlékszem“, néha mégis elborzadok (ennyi értéket elpusztítani az „építés“ jegyében, fotókon mindez nagyon brutális) vagy elámulok (a megalomán spartakiád tökéletes összhangját és lenyűgöző színkavalkadját sokkolóan nagyméretű képeken látva), mindeközben a galériásnénik a nálam beszédesebb látogatóknak bizonygatják – „Ezek voltak a szép idők, ezek voltak a biztonságos idők.“ Na ja, a börtön is biztonságos, kaja naponta háromszor, és télen is meleg van.
A galériásnéniket nem, a kiállítást viszont ajánljuk mindenkinek, aki néha némi nosztalgiával emlékszik gyerekkora ötvennégyes buszaira vagy a vattahóemberre karácsony előtt az orosz klub melletti nagy élelmiszerbolt sarkában.
Szlovák Nemzeti Galéria, Rázusovo nábrežie 2, nyitva keddtől vasárnapig, 10-től 17 óráig (és a többi kiállítástól eltérően ez nemcsak november végéig, hanem 2008. március 3-áig tart!!!), belépő 80/40 Sk, sajtóigazolvány-tulajdonosoknak nem kell fizetni.
5lovakia
Egy kis ugrás az időben, a normalizációból a jelenbe – 5 fotós 5 évet (2002–2006) felölelő kiállításával. Ajánlatos a két tárlatot egymás utánra időzíteni, a hasonlóság ugyanis megdöbbentő. A propagandista februárünneplő plakátokat ugyan felváltották a nem kevésbé propagandista választási plakátok, de a lakótelep-blues azóta sem változott. Csak a kínai giccs új elem, a mindent elöntő, harmincötös boltokban kapható, semmire sem jó dísztárgyak és egyebek dömpingje.
Közép-európai Fotográfia Háza, Prepoštská 4, nyitva keddtől vasárnapig, 12-től 18 óráig, belépő 50 esz-ká.
Az Osztrák-Magyar Monarchia fotográfiai technikái
Na, hát néha nem jön össze. Van ilyen. Igazi fényképezéstörténeti csemege lehetett volna ez a kiállítás, de nem lett. Leginkább azért, mert a megkérdőjelezhetetlenül komoly gyűjtemény (a legrégebbi kép 1865-ből való!) hiába sorakoztat fel számtalan különféle technikát (cianotípia, fotogram, dagerrotípia, autokróm – ilyeneket olvastunk a képaláírásokban), ezekről a technikákról semmi többet nem tudunk meg a nevükön kívül. S talán még a neveket sem mindig jól (galériásnénik által rühellt jó szokásomhoz híven ezúttal is visszalapoztam a vendégkönyvben, és néhányan elég mérgesen ecsetelték a feliratok hibáit). Mi több, az egyik kép (egy bizonyos autokróm technikával készült) totál fekete, és csak nagyon közelről (orrodat az üveghez értetve) fedezhető fel egy női sziluettre emlékeztető folt. Ha ez már eleve így volt, akkor rendben, de ha nem... khm, akkor szívás.
Közép-európai Fotográfia Háza, Prepoštská 4, nyitva keddtől vasárnapig, 12-től 18 óráig, belépő 50 esz-ká.
Petra Bošanská
Az idei plakát-görl (azaz az ő általa készített fotó van az idei plakáton, mielőtt bárki lihegve futna Fotóhónap-plakátot venni...) képein erősen jelen van a VŠVU-s projekt-hatás: nem lehet csak úgy eszetlenül fényképezni, kell az ötlet és a frappáns megvalósítás. Jelentem, jelen esetben az ötlet és a kivitelezés is remekül (A-ra?) sikerült: vannak A2-es alternatív igazolványok (vasúti igazolvány, ISIC, ocsmányszki, útlevél, jogsi), álomesküvők Barbie-menyasszonnyal és fess hús-vér férjjel, sőt, kitalált szlovákiai tájak is (annyira tipikusak, hogy simán klasszikus képeslapfotónak hittem, amíg el nem olvastam a kísérőszöveget), és az agyunknak is van fenntartva egy parkolóhely. Pont erre jó ez a kiállítás: a történelemterhes órák után egy üdítő pihenőhely a sztráda mellett.
Galéria PF01, Panenská 29, nyitva keddtől vasárnapig, 13-tól 18 óráig, a belépés ingyenes.
Dominika Horáková
Hümm-hümm. Sok-sok lefolyó egy végtelen mosdóban. Szögletes valami egy másik szögletes valamiben. Csigavonalban haladó fehér domború valami. Falra festett vonalak egy üres szobában. Ez nekem már magas.
Galéria PF01, Panenská 29, nyitva keddtől vasárnapig, 13-tól 18 óráig, a belépés ingyenes.
Az Umelecká besedába ne menjetek,
én elmentem. Vagyis elmentem volna a „cseh fotó emlékezetébe“ bepillantást nyújtó, „Az identitás fotogenitása“ című kiállításra, de az ajtón egy kurta üzenet fogadott: „Elmarad.“ Kár. Pedig a kép a prospektusban nagyon igéretes volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése