Búcsú az istállóban

Bár a legjobban mindenkit az érdekel, hogyan tovább, és Tizedes kolléga becsülettel vázolja is nekünk a lehetséges forgatókönyveket és bekövetkezésük esélyeit (itt, itt és itt), azért adjuk meg a végtisztességet a távozó parasztminiszter Jureňának is, és emlékezzünk meg nem mindennapi búcsújáról.

A HZDS-ben kultusza van a búcsúzásnak. Ki felejthetné Vladkó atyánk édes-bús, könnyes-dallamos távozását a kényelmes miniszterelnöki székből? Nem akarjuk azt mondani, hogy a parasztminiszter mindezt überelni tudta volna, mert a helyzet jelentősége jóval elmarad az emlékezetes mečiari búcsúétól, de dramaturgiai érzéke mindenképpen van Jureňának.

Kezdjük a helyszínválasztással. Istálló. Full szimbolikus. Egyrészt ugye a földművelésügyi miniszter kifejezheti szeretetét az állatok iránt, párhuzamokat vonhat ember és állat között, emlegetheti Jézus Krisztust – vagyis az istállónak számtalan pozitív vonatkozása van azok számára, akik szeretik Jureňát. Akik viszont nem, azok frappáns ötleteket kaptak a gyalázásához, ott van mindjárt a szlovák népköltészet egyik remeke, a Horí ti maštal című dalocska, a háttérben békésen majszolgató tehénkék pedig olyan beköpésekre adnak lehetőséget, hogy „Hátul a tehenek, elöl meg a marha.”

Jureňa az utolsó szó jogán expresszív beszédet mondott, néhol hangját felemelve hangsúlyozta ki a lényeges részeket, néhol, szavainak nyomatékot adandó, az asztalra is csapott. Az mondjuk szomorú, hogy a politikusok nagy részét csak lemondásuk pillanata ajándékozza meg morális tisztánlátással, az viszont vigasztaló, hogy legalább akkor ők is észreveszik, hogy valami nincs rendben Fico bácsi kettős mércéjével, Tomanová agymenéseivel vagy épp Kaliňák viselkedésével a Malina Hedvig-ügyben.

Hát igen, ezt is megértük, hogy egy HZDS-es politikus kéri számon Kaliňákon Hedvig ügyét, bár ennek nem érdemes örülni, egy leköszönő politikus feldúlt utolsó beszédének nem sok hatása van az események áramlására.

Jureňa viszont legalább azt elérte, hogy emlékezni fognak a búcsújára. Egy olyan miniszter számára, akiről egy neves szlovák színész, a Heti hetes pozsonyi változatában, a Sedem s r. o.-ban azt mondta, hogy fogalma sincs, ki az (s mondjuk Fico egyeduralma alatt ez nem is csoda, az egyes tárcák vezetőit felesleges név szerint megjegyezni), szép siker már ez is. Fico árnyékában mondhatni a legtöbb, amit ember elérhet.