... tanyára a villany

Kéri László politológus szájából hangzott el egy beszélgetésen a pozsonyi magyar kulturális intézetben, hogy a magyar politikusok jobbára kétféleképpen állnak hozzá a határon túliak ügyéhez: vannak, akik tessék-lássék csinálnak valamit, hogy azért mégse szólhassák meg, hogy nem törődik idegenbe szakadt rokonaival, a másik csoport meg hajlamos túlszeretni a határon túliakat, úgy, hogy az már esetlegesen többet árt, mint használ. Ez így elég sarkított. Véleményem szerint vannak középutasok is, akik szívükön viselik a határon túli magyarság sorsát, és segítő szándékuk nem ártalmas.

Mindazonáltal Kéri László második kategóriájának tevékenységére „jó” példa a mostani eset, miszerint aláírásgyűjtést, valamiféle népszavazást (a formát pontosan nem lehet tudni) szervezne a Jobbik Magyarországért Mozgalom, amelyben megkérdeznék Szlovákia magyar nemzetiségű polgárait, hogy vajon szeretnének-e autonómiát. Már látom is a főcímeket a szlovák újságok első oldalán: „Az önállósodásról szavaznak a magyarok”, „Elszakad a Felvidék?” „Szlovákiai Koszovó” „Slota: én megmondtam” stb. Már ez is elég lenne a kedélyek borzolásához, de itt még nem ér véget a mese! A zavartalan lebonyolítást a Magyar Gárda biztosítaná!! Na hát ez aztán tényleg kell nekünk!
Itt van ugye ez a szívatás Beneš doki szellemével, vagy újabban az iskolaügyi miniszter teljesen abszurd ötlete a helységnevek használatáról a magyar tankönyvekben. Kedves magyar szélsőjobb, ha annyira segíteni akartok nekünk, miért nem lehet most kussban maradni? Amikor végre tudjuk konkrétumokkal bizonyítani, hogy ez tényleg egy nacionalizmus felé hajló kormány, hogy a jogainkat, ahol csak lehet, csorbítani akarják, nem ismernek el bennünket teljes jogú állampolgárnak, miért kell politikai ellenfeleinknek lehetőséget adni, hogy kontrázzanak?? Miért nem lehet úgy intézni a dolgokat, hogy csakis a bennünket ért sérelmek legyenek napirenden, nem pedig olyan dolgok is, amelyek pozíciónkat gyengítik itthon valamint külföldön is?? Felhozzuk az EP-ben a dekrétumok ügyét, el lehet mondani, hogy szívatnak bennünket. Ezzel párhuzamosan jönnek egyes nacionalista szlovák képviselők, hogy hát azért van itten ez a gárda is a másik oldalon, amely fenyegeti Szlovákiát, figyeljünk rá! Felszólal majd Bauer Edit vagy D. Z. Árpád az EP-ben, hogy megint nyirbálják jogainkat, kérem szépen: magyar tankönyvek. Jönnek azok a szlovák nacionalista képviselők, hogy khmm, a gárdások meg már a spájzban vannak! Nem lenne nagyobb hatása, ha csak a mi oldalunkon történne felszólalás? Nem tudnánk jobban érvényesíteni az érdekeinket, jobban nyomást gyakorolni a kormányra?

Na meg ott van az az ostoba Slota is, most majd megint vele lesz tele a sajtó, most majd mondhatja, hogy ő figyelmeztetett előre, támadnak a magyarok, elfoglalják/elcsatolják Dél-Szlovákiát. Megint csak az ő pozíciója erősödik, aminek majd megint mi isszuk meg a levét.

Ez a népszavazásos dolog tehát sehogy sem fogja szolgálni a felvidéki magyarság ügyét, annyira kell ez most nekünk, mint tanyára a villany.

Én megértem, hogy a gárdának folyamatosan feladatot kell adni, nehogy szétessen a csapat, de nem igaz, hogy nincs már temető, amit meg lehetne tisztítani, vagy emlékhely, amit rendbe lehetne hozni...vagy akkor menekítsenek le kismacskákat a fáról, ahogy azt a Felvidéki Hajabács Kálmán Tűzoltóegylet tagjai is teszik, annak is több értelme volna.

Különben meg, egy ilyen várhatóan nagy port felkeverő projektnél érdemes lenne elgondolkodni azon is, mennyire lenne használható az eredmény? Egy mezei szlovákiai magyar ugyanúgy nem tudja, miről szólna gyakorlatban az autonómia (tehát mi az, amiről szavaz), mint egy mezei szlovák. Nem vagyok nagy népszavazáspárti, de lehetne ilyen felmérést, szavazást csinálni. Ha felelős, hozzáértő emberek letennének végre az asztalra egy átgondolt, pontosan kidolgozott, konkrétumokat(!) tartalmazó koncepciót, megindokolva(!) benne, hogy mit miért; azzal, hogy testvérek, akkor szavazzunk erről: ide pontosan leírtuk, hogy miről szólna a történet (megjegyzem, ezt viszont jó lenne már végre tényleg elkészíteni). Olvassátok el, gondolkodjatok el rajta, aztán mondjátok meg, hogy kell ez nektek, vagy nem. De ez így, ahogy most tálalva van, nem sokat ér. Hasonló az eset, mint a mindkét oldalon túllihegett „december 5.” volt – ott se tudták, miről szavaznak, itt se tudnák. Meg is lett az eredménye. Nem szívesen hozom fel ezt a témát, mert nem szeretem, mikor manapság pl. egy ünnepi beszédben az előadó ”decemberötödikézik”, de mégiscsak ez a legjobb példa arra, milyen károkat tud okozni egy elcseszett népszavazás (mondom ezt úgy, hogy akkor személyesen is az IGEN mellett kampányoltam).

Ez az autonómia-népszavazás projekt arra is rámutat egyébként, hogy az erős rezervákat mutató autonómia ismeretekkel rendelkező szlovák, valamint szlovákiai magyar polgárok nincsenek egyedül a problémájukkal (sovány vigasz...), mert a kezdeményező Jobbikosok sem vágják a lényeget, úgy látom. Autonómia=önrendelkezés, – ezt már Csáky, Bugár... annyiszor elszajkózta, hogy nem kell a szó jelentésének megértése végett az értelmező szótárt felütni az A-nal – de próbáljuk kicsit szájbarágósabban is: na, arról van itt szó nagy vonalakban, hogy majd MI megmondjuk, hogy NEKÜNK mi a jó, majd MI eldöntjük, hogy mit szeretnénk tenni, ne avatkozzon be senki a MI dolgainkba, amelyek csakis BENNÜNKET érintenek.

Pont ezt teszi most a Jobbik, beleavatkozik a dolgainkba, úgy akar autonómiát nekünk, hogy közben maga sem tartja tiszteletben az autonómiánkat viselt dolgainkkal kapcsolatban. Továbbá árt most ezzel a kísérlettel, valamint gyengíti a pozíciónkat is. F@sza.