Elöljáróban: Ebben a postban leginkább a blog(o)poli cikkeire reflektálok. A gyakori utalások ellenére egyáltalán nem személyeskedésnek szánom a kritikám, hanem vitaalapnak tekintem az ott megjelenteket. A parlamentben a napokban megerősítették a benesi dekrétumokat. Katasztrófa, komolyan... de igazából váratlanul ért bárkit is, hogy a parlamentben inkompetens, félművelt, nacionalista képviselők ülnek egytől egyig? Aligha. Jobb kocsmakörökben is csak három sör kell ahhoz, hogy egy magyar asztaltársaság elkezdje egymásnak bizonygatni, mennyire is tele van soviniszta szlovákokkal az ország. Egytől egyig. Néhol még sör sem kell hozzá. Nem tudtunk meg mi kérem szépen semmi újat, felháborodásra legfeljebb az adhat okot, mekkora kéjjel csapták tökön az egész felvidéki magyarságot a szlovák képviselők.
A benesi mélyütést nem okvetlenül azért vitték végbe, mert az a százhúsz igennel szavazó honatya a velejéig gonosz és minden szabadidejében a magyarok ellen áskálódik, de nem ám. Mind a százhúszan egy kissé hülyék, egy kissé gonoszak, de a leginkább lusták és képtelenek gondolkodni, ha nem muszáj okvetlenül. Egy átlagos parlamenti képviselőt - ha nem fűződik közvetlen érdeke hozzá - minimális erőfeszítéssel meg lehet győzni arról, hogy nyomja meg az "igen" gombot, pláne, ha nem származik ebből a számára semmilyen kellemetlenség. Milyen problémái is lehetnek az embernek abból, ha a választói számára is bebizonyítja, hogy igaz szlovák? Érdekel egyáltalán valakit is az, hogy a dekrétumok egy kicsit többről szólnak? Hopp, itt van ötszázezer magyar választó, de hát ezek amúgy is elveszett lelkek (a félig-meddig már az elnökválasztásra készülődő Iveta Radičová számára persze nem, ő "véletlenül" nem is szavazott). A javaslatot elfogadták, jöhet a felháborodás, az ellenállás, a fohhadalom.
A benesi mélyütést nem okvetlenül azért vitték végbe, mert az a százhúsz igennel szavazó honatya a velejéig gonosz és minden szabadidejében a magyarok ellen áskálódik, de nem ám. Mind a százhúszan egy kissé hülyék, egy kissé gonoszak, de a leginkább lusták és képtelenek gondolkodni, ha nem muszáj okvetlenül. Egy átlagos parlamenti képviselőt - ha nem fűződik közvetlen érdeke hozzá - minimális erőfeszítéssel meg lehet győzni arról, hogy nyomja meg az "igen" gombot, pláne, ha nem származik ebből a számára semmilyen kellemetlenség. Milyen problémái is lehetnek az embernek abból, ha a választói számára is bebizonyítja, hogy igaz szlovák? Érdekel egyáltalán valakit is az, hogy a dekrétumok egy kicsit többről szólnak? Hopp, itt van ötszázezer magyar választó, de hát ezek amúgy is elveszett lelkek (a félig-meddig már az elnökválasztásra készülődő Iveta Radičová számára persze nem, ő "véletlenül" nem is szavazott). A javaslatot elfogadták, jöhet a felháborodás, az ellenállás, a fohhadalom.
És most röviden a távlati lehetőségekről. Mi legyen most? Verni ököllel az asztalt a törvényhozásban, esetleg - horribile dictu - kivonulni a parlamentből? Elárulom, ezt a trükköt már egyszer eljátszották a vidékünkön, ki nem találják a kedves olvasók, hogy ki és mikor. Az SNS, másfél évszázaddal ezelőtt, hogy így tiltakozzon az elnyomó magyar politika ellen. Évtizedek kellettek ahhoz, hogy belássák, nem okvetlenül így fogják kikaparni a gesztenyét, a magyar parlament tagjai ugyanis nem követtek el tömeges harakirit a fájdalmukban, mikor távozni látták a szlovák honatyákat.
A magyar érdekeket ebben a helyzetben - tetszik, vagy sem - két úton, méghozzá két törvényes, aprólékos és szisztematikus munkát igénylő, de létező úton lehet megvédeni.
Első szövetséges a külföld. A szlovák parlament - mint a határozatból is látszik - ebben az évszázadban képtelen lesz magától engedni. Igenis, századszorra is oda kell járulni a nagy testvér színe elé és elmondani, hogy mennyire nagy a gubanc idehaza. Ha a nagy testvér keze csak egyszer is pofonra lendül, akkor annak már lesz hatása. Ilyenkor kell szomorúan konstatálni, hogy az uniós parlamentbe kéne még legalább három- négy Bauer Edit.
A második lehetséges játszótér - bármilyen furcsa is lesz ezt hallani - a szlovák jogrend maga. Tudja valaki, hol és milyen körülmények között beszélhet az anyanyelvén? Mikor és kinek mondhatja alapesetben félelmek nélkül, hogy jó napot, mikor rakhat ki egy magyar feliratot az üzlete homlokzatára? Na ugye, házi feladatként utána lehet nézni. A köztársaságunk sokat szidott nyelvtörvénye és a kisebbségvédelemről szóló intézkedések is telis-tele vannak meglepő passzusokkal, lehet perelni.
Sziszifuszi munka, tudom, rádásul van egy komoly hátránya a golyó általi halállal szemben. Negyedannyira sem romantikus.
5 megjegyzés:
Abszolut egyetertek. Jobb pelda nem is kell, mint a szlovak politikai passzivitas kudarca a 19. szazad masodik feleben, hogy miert nincs ertelme kivonulni a parlamentbol.
az első játszóteret jól használjuk - illetve a magyar politika jól használja. a másodikat szinte egyáltalán, de egyetértek, ezek járható utak... mint ahogy a hangos tüntetés, az utcára vonulás is az, egyáltalán nem gyengíti az első kettőt, hanem erősíti. (illetve gyengítheti, ha 50 kopasz masírozik és randalírozik, de ezt el kell kerülni) szóval rendben van, hogy az ember diplomáciai eszközökkel küzd, de a nemtetszés és elégedetlenség békés, tüntetéssel történő kifejezése is teljesen rendben van, és van egy olyan üzenete, hogy itt nem csak az MKP, meg a szemét magyar politikusok nem értenek egyet a szlovák kormány intézkedéseivel, hanem az itt élő magyarok sem... és ez akkor válik kézzelfoghatóvá mindenki számára, ha kimegy 10 ezer ember és azt mondja: elég volt!
AZ EU-val áltatni magunkat szerintem nagy hiba. Kisbeb gondjuk is nagyobb annál, hogy mi történik velünk, amíg nem dördül lövés, legföljebb egy-két szudétanémet fog hadonászni. Ennek jeleit már most is látni, semmi különös nem történt most sem.
A sziszifuszi munka oké, de emellé valamivel fel kell rázni ezt a tespedt, agymosott felvidéki magyarságot, és egyáltalán nem magyargárdára meg kopaszokra gondolok, hanem valami polgári engedetlenségi akcióra. Csak az a baj hogy nálunk mindig lebeszélik az embereket ilyen kooperációs dumával, aztán hamvába hal az egész. Egyáltalán nem a romantikáról van szó, de szükség lenne némi forradalomra a fejekben, egy szimbolikus ügyre, ami összefog. Ez olyan ügy.
J., te ismered a politológia bugyrait, ezért tudod, hogy nem lustaságból szavaztak így, hanem választói szavazat maximalizálás miatt. Számításból. De ha politikailag nem meri bevállalni az SDKU, hogy semmi esetben nem támogat semmilyen SNS-es javaslatot, úgy ahogy Csurkával sem tárgyal senki, akkor elszomorító a helyzet.
Az EU menetét ismered, ezért tudod, hogy a kisebbségi ügyekkel Unión belül nem foglalkoznak, csak ha valami ŐŐŐŐrült nagy gáz van. Most az van, de holnap elcsöndesedik, és folytatódik a csendes sorvasztás. Hivatalok kitakarítása, egyetem kiéheztetése, támogatások megvonása stb.
Ameddig függő témák (például a Smer PES tagsága, a magyar nyelv visszaszorítására tett intézkedések) valamint aktív képviselők (Bauer Edit) vannak az uniós parlamentben, addig foglalkozni fognak vele. Az SDKÚs résszel egyetértek.
Megjegyzés küldése