A cím egy látszólag egyértelmű tényt közöl. Elnézést, ha ez annak tűnik, de nem az. Mármint a tény. A cím éppen ezért helyénvaló. Szóval vége a szocinak. Ez így tizen, majdnem húsz év elteltével talán mindenkinek világos kellene, hogy legyen. De nem az. Ezt természetesen sok értelmes vagy magát annak mondó ember tudja. És szinte nap mint nap tapasztalja is. A hivatalokban, a munkahelyeken, az emberek gondolkodásában. A zemberek gondolkodásában. Mert sajnos hiába változott a rendszer, a fejekből még nem tűnt el a vörös szín.
Minapjában mondta a miniszterelnök elvárs egy baráti csevegésnek tűnő, tévévitának nevezett izében, hogy - elnézést, most nem idézek pontosan - "mondja valaki azt, hogy robog a gazdaság, amikor a varrónők 10 ezret keresnek." "Száz varrónő fizetése tesz ki egy milliót, miközben egy magánynyugdíjpénztár menedzsere egymaga felemel 600 ezret. Ez így együtt millió hatszázezer és átlagban 16 ezer havonta". Igen, fantasztikus, Fico bácsi feltalálta az átlagszámítás művészetét!
Mi ezen a számsoron a tragikus? Az, hogy a zemberek nagy része erre nem azt mondaná, aha, hát az a normális, hogy mindenki másmennyit keres. A gond az, hogy a zemberek nagy része úgy gondolkodik: az igazságtalan, ha én csak x összeget viszek haza, más meg x+y nagyságú fizetést. Az már mindegy, hogy az a másik mit csinál, milyen végzettsége, tapasztalatai, satöbbijei vannak, a lényeg, hogy többet keres. Akár sokkal többet is.
Ahhoz kell még felnőnie a társadalom nagy részének, hogy ez természetes legyen számára. A baj az is, hogy ritka az olyan politikus, aki az ilyen populizmusra hangosan beleordítaná a kamerába, igen, kérem szépen, ez a természetes, ez így van helyén. Nem kereshet valaki egyetemi oklevéllel egy kreatív poszton ugyanannyit, mint egy utcaseprő hat elemivel. De ki meri ezt így kimondani? Ki meri a zember szemébe mondani, hogy chezze! ez a helyénvaló, ennek így kell lennie, tanulj többet, találj ki valamit vagy szerezz jó ismerősöket, mit tudjam én és kereshetsz többet is. Addig, míg ezt nem tanuljuk meg, lehet tovább varrónők és főmenedzserek fizetését összehasonlítgatni...
Minapjában mondta a miniszterelnök elvárs egy baráti csevegésnek tűnő, tévévitának nevezett izében, hogy - elnézést, most nem idézek pontosan - "mondja valaki azt, hogy robog a gazdaság, amikor a varrónők 10 ezret keresnek." "Száz varrónő fizetése tesz ki egy milliót, miközben egy magánynyugdíjpénztár menedzsere egymaga felemel 600 ezret. Ez így együtt millió hatszázezer és átlagban 16 ezer havonta". Igen, fantasztikus, Fico bácsi feltalálta az átlagszámítás művészetét!
Mi ezen a számsoron a tragikus? Az, hogy a zemberek nagy része erre nem azt mondaná, aha, hát az a normális, hogy mindenki másmennyit keres. A gond az, hogy a zemberek nagy része úgy gondolkodik: az igazságtalan, ha én csak x összeget viszek haza, más meg x+y nagyságú fizetést. Az már mindegy, hogy az a másik mit csinál, milyen végzettsége, tapasztalatai, satöbbijei vannak, a lényeg, hogy többet keres. Akár sokkal többet is.
Ahhoz kell még felnőnie a társadalom nagy részének, hogy ez természetes legyen számára. A baj az is, hogy ritka az olyan politikus, aki az ilyen populizmusra hangosan beleordítaná a kamerába, igen, kérem szépen, ez a természetes, ez így van helyén. Nem kereshet valaki egyetemi oklevéllel egy kreatív poszton ugyanannyit, mint egy utcaseprő hat elemivel. De ki meri ezt így kimondani? Ki meri a zember szemébe mondani, hogy chezze! ez a helyénvaló, ennek így kell lennie, tanulj többet, találj ki valamit vagy szerezz jó ismerősöket, mit tudjam én és kereshetsz többet is. Addig, míg ezt nem tanuljuk meg, lehet tovább varrónők és főmenedzserek fizetését összehasonlítgatni...
3 megjegyzés:
Nem is fogjuk megtanulni, amig az iskolakban a sok elmelet helyett nem allnak att a pragmatikus feladatok megoldasara, hol a gyerkocok megtanulnak mi a penz jelenlegi es jovobeli erteke (diskzonszamitas), es mire jo az osszehasonlitasuk, tovabba hogy kell valamivel bonyoltulabb dolgokbol kamatot szamolni, stb.
Tovabba olyan alapdolgokat, hogy a munka termelekenysege, meg hogy keletkeznek a berek es az arak, meg ilyenek.
Ebbol mas kiut nincs, mint a muvelodes es a jo iskolaugy.
Jo meglatas. De szerintem errol a nem eppen oszinte hozzaallas is tehet, ill. az a totalisan szoci berogzodes, ami az emberekben meg mindig megvan (nagyreszt persze a korabban szuletettekben).
En mondjuk amikor ilyet mond a Fico, megkerdeznem ot: hogy o mennyit keres es mennyit visznek haza a kormanyhivatal takaritonoi, portasai, ejjeliorei, stb. Es mennyi ennek az atlaga. Szabad-e akkor neki errol ennyit szovegelnie, amikor o is x-szer tobbet keres (mint allammenedzser), mint a "cege" melosai.
az atlag az amugy is egy fene rossz mutato minden tekintetben: kepletesen szolva ha az egyik kezed beledugod a tuzforro vizbe, a masikat a fagyos vizbe es amit igy erzel az atlag...
masreszt: a fene irigyseg eszi az emberek lelket, amikor latja, hogy a kornyezeteben valaki sikeresebb es o relative nem (holott nem biztos hogy ez mellett szegeny).
Megjegyzés küldése