A szlovák kormány a múlt héten kiengedte a gonosz szellemet a palackból. Tette ezt az által, hogy be szerette volna véglegesen betonozni a szlovák jogrendszerbe a hírhedté vált Benes-dekrétumokat. Hogy ezentúl senki meg ne kérdőjelezhesse érvényességüket. Be is betonozta, a dekrétumok immáron érinthetetlenek. A rossz szellem meg kiszabadult, s megszállta a Felvidék eddig józanul gondolkodó értelmiségeit is. Legalább is azt a részét, amelyik a világháló virtuális világának faliújságára rendszeresen ki szokta függeszteni véleményét (mely jobbára nem csak olvasható, hanem olvasandó is). Volt, aki csak szerényen felhívta magyar testvérei figyelmét, hogy amilyen az adjonisten, olyannak kéne már végre lennie a fogadjistennek is. Mások már hevesebben anyáztak, sőt, olyanok is akadtak, akik odáig fajultak, hogy fegyverbe szólították a magyarságot. Az, hogy sok magyar zsebben kinyílt a bicska, nem meglepő reakció (pláne, ha az Csehországot megjárt nagyapai örökség). Még az is érthető, hogy ezután nem a higgadt mérlegelés következett, melynek hatására a pengék visszakerültek volna a tokjukba, hanem elő is lettek – támadólag – rántva. A baj ott kezdődik, hogy nem a megfelelő irányba csaptak le: tudatos – és ez által akár még hasznos is – döfések helyett össze-vissza vagdostak mindenkit. Egész pontosan minden szlovákot. Kivétel nélkül. Azokat a szlovák újságírókat is, akik heteken keresztül foglalkoztak főtémában M. H. ártatlanságának bizonyításával, azt a szlovák ügyvédet is, aki mindent elkövet, hogy jogorvoslatot szerezzen M. H.-nek. Azt a szlovák pszichológust is, aki talpra állította M. H.-t. Azt a volt szlovák egyetemi rektort is, aki élő adásban hajlandó törni a magyart a szlovák rádió magyar adásának vitaműsorában. Azt a szlovák zenészt, aki ha éppen nem a szaxofonját fújja, kiválóan beszél magyarul. Meg mellesleg azt a szlovák barátomat is, aki a legutóbbi parlamenti választásokon az MKP-ra szavazott. Meg azt a szlovák ismerősömet, akit hónapokon keresztül tanítottam magyarul. Meg azt a szlovák tanáromat, aki már hónapok óta tanul magyarul. Meg, meg, meg… Sorolhatnám még, mennyi mindenkit ért igazságtalanul a döfés, mikor a blogerek dühtől reszkető kezei (a fórumozók vasökleiről nem is beszélve) egy csapásra sújtottak le százvalahány képviselő döntése miatt az egész szlovák nemzetre. (A képviselő-anyukákat ért vágások ejtették a legenyhébb sebeket, ezért javaslom, elkövetőjét egy szóbeli figyelmeztetés kíséretében kihúzni a vádlottak sorából) Hát, ja, ha már érinthetetlen a kollektív bűnösséget kimondó dekrétum, akkor vádoljuk meg kollektíven az egész szlovák népet (vagyis, hogy pontos legyek: az egykoron elkorcsosodott magyarokat)… – ez az, amire a legkevésbé van szükségünk (nem az iróniára, hanem a kollektív vádaskodásra). Mert ezzel csak egy valamit érünk el: magunk ellen fordítjuk a semlegesek nagy táborát, akiknek megbocsáthatatlanul a szemükre hányjuk egyetlen bűnüket, a némaságot. Pont azt tesszük, ami a kormányban ücsörgő nacionalisták forgatókönyvében meg vagyon írva: elvágjuk az utat a szóba jöhető szlovák partnerektől is. Elkényeztetett kölyökként felbőszülve őrjöngünk, ahelyett, hogy tapasztalt bölcsként józanon értékelnénk a helyzetet (azt az ellentmondást, például, hányan vették észre dühkitörésükben, hogy ugyanannak a határozatnak a bevezetőjében, amelyben érinthetetlennek nyilvánítják a kollektív bűnösség elvét, elítélik azt? Vagy azt, hogy a dekrétumok által sújtottak kárpótlása a továbbiakban is lehetséges?) Mert nem az a tábla mutatja a helyes irányt, amin a KONFRONTÁCIÓ szó virít, akármilyen szépírással is ékeskedik ott ez a szó, hanem azt a nyilat kell követnünk, amire a KOOPERÁCIÓ van írva, bármennyire kicsik is azok a betűk és erőtlenek azok a kezek, amelyek rápingálták. Zárjuk, hát, be szaporán azt a palackot, melyet mások olyan készségesen nyitottak ki nekünk, mert nem a nyájas Aladdin lakik abban, hanem egy viszályt szító gonosz szellem. Ja, s még valami: egyedül nem fog menni, kellenek hozzá a szintén a zárat kereső szlovák társak is. Mert vannak olyanok is. Nem is kevesen. Még ha nem is olyan hangosak, mint a fedelet eldobó honfitársaik…2007. szeptember 24., hétfő
A kollektív bűnös kollektív vádja
A szlovák kormány a múlt héten kiengedte a gonosz szellemet a palackból. Tette ezt az által, hogy be szerette volna véglegesen betonozni a szlovák jogrendszerbe a hírhedté vált Benes-dekrétumokat. Hogy ezentúl senki meg ne kérdőjelezhesse érvényességüket. Be is betonozta, a dekrétumok immáron érinthetetlenek. A rossz szellem meg kiszabadult, s megszállta a Felvidék eddig józanul gondolkodó értelmiségeit is. Legalább is azt a részét, amelyik a világháló virtuális világának faliújságára rendszeresen ki szokta függeszteni véleményét (mely jobbára nem csak olvasható, hanem olvasandó is). Volt, aki csak szerényen felhívta magyar testvérei figyelmét, hogy amilyen az adjonisten, olyannak kéne már végre lennie a fogadjistennek is. Mások már hevesebben anyáztak, sőt, olyanok is akadtak, akik odáig fajultak, hogy fegyverbe szólították a magyarságot. Az, hogy sok magyar zsebben kinyílt a bicska, nem meglepő reakció (pláne, ha az Csehországot megjárt nagyapai örökség). Még az is érthető, hogy ezután nem a higgadt mérlegelés következett, melynek hatására a pengék visszakerültek volna a tokjukba, hanem elő is lettek – támadólag – rántva. A baj ott kezdődik, hogy nem a megfelelő irányba csaptak le: tudatos – és ez által akár még hasznos is – döfések helyett össze-vissza vagdostak mindenkit. Egész pontosan minden szlovákot. Kivétel nélkül. Azokat a szlovák újságírókat is, akik heteken keresztül foglalkoztak főtémában M. H. ártatlanságának bizonyításával, azt a szlovák ügyvédet is, aki mindent elkövet, hogy jogorvoslatot szerezzen M. H.-nek. Azt a szlovák pszichológust is, aki talpra állította M. H.-t. Azt a volt szlovák egyetemi rektort is, aki élő adásban hajlandó törni a magyart a szlovák rádió magyar adásának vitaműsorában. Azt a szlovák zenészt, aki ha éppen nem a szaxofonját fújja, kiválóan beszél magyarul. Meg mellesleg azt a szlovák barátomat is, aki a legutóbbi parlamenti választásokon az MKP-ra szavazott. Meg azt a szlovák ismerősömet, akit hónapokon keresztül tanítottam magyarul. Meg azt a szlovák tanáromat, aki már hónapok óta tanul magyarul. Meg, meg, meg… Sorolhatnám még, mennyi mindenkit ért igazságtalanul a döfés, mikor a blogerek dühtől reszkető kezei (a fórumozók vasökleiről nem is beszélve) egy csapásra sújtottak le százvalahány képviselő döntése miatt az egész szlovák nemzetre. (A képviselő-anyukákat ért vágások ejtették a legenyhébb sebeket, ezért javaslom, elkövetőjét egy szóbeli figyelmeztetés kíséretében kihúzni a vádlottak sorából) Hát, ja, ha már érinthetetlen a kollektív bűnösséget kimondó dekrétum, akkor vádoljuk meg kollektíven az egész szlovák népet (vagyis, hogy pontos legyek: az egykoron elkorcsosodott magyarokat)… – ez az, amire a legkevésbé van szükségünk (nem az iróniára, hanem a kollektív vádaskodásra). Mert ezzel csak egy valamit érünk el: magunk ellen fordítjuk a semlegesek nagy táborát, akiknek megbocsáthatatlanul a szemükre hányjuk egyetlen bűnüket, a némaságot. Pont azt tesszük, ami a kormányban ücsörgő nacionalisták forgatókönyvében meg vagyon írva: elvágjuk az utat a szóba jöhető szlovák partnerektől is. Elkényeztetett kölyökként felbőszülve őrjöngünk, ahelyett, hogy tapasztalt bölcsként józanon értékelnénk a helyzetet (azt az ellentmondást, például, hányan vették észre dühkitörésükben, hogy ugyanannak a határozatnak a bevezetőjében, amelyben érinthetetlennek nyilvánítják a kollektív bűnösség elvét, elítélik azt? Vagy azt, hogy a dekrétumok által sújtottak kárpótlása a továbbiakban is lehetséges?) Mert nem az a tábla mutatja a helyes irányt, amin a KONFRONTÁCIÓ szó virít, akármilyen szépírással is ékeskedik ott ez a szó, hanem azt a nyilat kell követnünk, amire a KOOPERÁCIÓ van írva, bármennyire kicsik is azok a betűk és erőtlenek azok a kezek, amelyek rápingálták. Zárjuk, hát, be szaporán azt a palackot, melyet mások olyan készségesen nyitottak ki nekünk, mert nem a nyájas Aladdin lakik abban, hanem egy viszályt szító gonosz szellem. Ja, s még valami: egyedül nem fog menni, kellenek hozzá a szintén a zárat kereső szlovák társak is. Mert vannak olyanok is. Nem is kevesen. Még ha nem is olyan hangosak, mint a fedelet eldobó honfitársaik…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
25 megjegyzés:
"Ja, s még valami: egyedül nem fog menni, kellenek hozzá a szintén a zárat kereső szlovák társak is. Mert vannak olyanok is. Nem is kevesen."
de az eltelt nagyjabol 4 napban ok miert keresik meg mindig a zarat? miert nem nyitjak ki az ablakot es kiabalnak addig kifele, amig az ajto zarva van?
Azért ők is hallatják a hangukat, olvasd el a mai týždeňben a vezércikket.
Számomra az a szomorú, hogy kivétel nélkül mindegyik szlovák párt megszavazta a törvényt. Ha csak a HZDS-Smer-SNS triumvirátus áll a kezdeményezés mögé, akkor még be lehet tudni az egészet a kormánypártok hülyeségének, de így?
Tee, megeloztel par perccel! :))
Bezonyam, vannak nehanyan, akik igenis keresik azt a bizonyos zarat. Lasd Štefan Hríb vezercikket a ma megjelent Tyzden-ben, mely osszesen 11 oldalt szentel a temanak. Ha elerhetetlen, csak szoljatok, es felteszem ide.
jclayton, az egesz helyzet sajnos rosszul volt elokeszitve, igy nagyon sokan az empatikusan gondolkodo ellenzeki kepviselok kozul egyszeruen bele lettek kenyszeritve a helyzetbe. Igy is maradtak olyanok, akik nem szavaztak meg: pl. Pavol Minarik a KDH-bol, vagy Iveta Radicova az SDKU-bol. Maga Radicova egyebkent a tegnapi STV-O 5 min. 12 musoraban ki is fejtette velemenyet a temaban.
Mivel kényszerítesz bele egy képviselőt, hogy szavazzon? Fenyegetéssel? Meggyőzéssel? Pénzzel? Egy ilyen - relatív - jelentéktelen ügyben? Szerintem a tájékozatlanság, spontán hülyeség és a spontán nacionalizmus keveréke miatt állt elő ez a helyzet.
Pl. politikaval! :)
Seboka: mint arra mar felhivtak a figyelmedet, igenis megszolaltak mar azok is. Akik meg meg mindig nem mernek hangosan tiltakozni? ha nekik rontunk, az biztos meghozza a batorsagukat...
"a tájékozatlanság, spontán hülyeség és a spontán nacionalizmus keveréke miatt állt elő ez a helyzet."
Ezzel csak egyet lehet érteni.
nyomkereső: Radicova indokaira mondjuk kíváncsi lennék... merthogy (bár lehet, h már mondtam) éppen ő fejtegette előttünk óraadó tanárként, hogy a magyarok bizony túl fognak a déli régiókban szaporodni és elnyomják majd a szlovákokat. A tanári és szakmai kvalitását egyébként elismerem, szó se róla.
És mit ád az ég, szavazáson nincs ott, teljesen véletlenül viszont az egyik jelölt a következő elnökválasztásokon...
"Mert nem az a tábla mutatja a helyes irányt, amin a KONFRONTÁCIÓ szó virít, akármilyen szépírással is ékeskedik ott ez a szó, hanem azt a nyilat kell követnünk, amire a KOOPERÁCIÓ van írva, bármennyire kicsik is azok a betűk és erőtlenek azok a kezek, amelyek rápingálták." - és milyen bizonyíékot, érvet tudsz e mellett felhozni? így van és kész? a kooperáció mit hozott eddig a felvidéki magyaroknak 17 év alatt? egy-két új híd, meg a támadások kereszttüzében lévő egyetem... ez naggyon kevés. minden egyebet az ország uniós csatlakozása hozott magával, nem a kooperáció... egyszóval: érveket várok a kooperáció mellett, :)
erveket? 1993/94-ben meg a legoptimistabb magyarnak/szlovaknak sem fordult meg a fejeben, hogy nyolc evig lesz magyar part a szlovak koztarsasag kormanyban, hogy magyar miniszter vezeti pl. a mezogazdasagi tarcat, hogy ha rovid ideig is, de magyar oktatasi minisztere lesz az allamnak es magyar lesz a parlament elnoke egy kis atmeneti idore. Ezek mind olyan eredmenyei a kooperaciora valo hajlandosagnak, amit konkret szamokban nem lehet kifejezni. Hogy ennek szemmel lathatobb eredmenye az Ipoly-hidakon meg az egyetemen kivul kevesbe van, az az egyenek hibaja. A kooperacio elve, hogy halistennek elvetettuk azt az agyament gondolatot, hogy magyar part Szlovakiaban csak ellenzeki lehet, jo, az egyes konkret szemelyek kovettek el hibat. Nyolce va alatt nem volt Hedvig-ugy, nem szavaztak a Benes-dekretumok ervenyessegerol, a szlovak nacionalistak a parlamentben sem voltak... ha ez neked nem eredmeny, akkor azt oszinten sajnalom. S ez nem a konfrontacio, hanem a kooperacio eredmenye.
Na jó, jürgen, de végeredménye az lett a 8 éves "kormányzásnak", aminek elsősorban az volt az értelme h páran meggazdagodtak, hogy ott virít az összes fasiszta a kormányban. Ezt mivel magyarázod?
A cikkhez: világosan leírtam a cikkemben, hogy képletesen értem a fegyverbeszólítást. A kooperációt igenis mellőzném egy darabig, mert akkor megint hülyét csinálunk magunkból: kezünket nyújtjuk - leköpnek - mi meg újra a kezünket nyújtsuk? Hát köszönöm szépen, erre a fenenagy hamis keresztényi szeretetre Jézus is ráfázott, csak egy a bibi: mi vele ellentétben nem fogunk feltámadni (már ha ő egyéáltalán feltámadt)
De te nem azt mondod, hogy ne kooperaljunk, hanem hogy vonulunk ki a parlamentbol, "hajtsunk vegre mindennapi kis lazadasokat", "ne hajtsuk le ugy a fejunket alomra, hogy nem lazadtunk" stb. Azert ez enyhen szolva tobb, mint a koopercio mellozese. A masik cikkedben meg nyiltan sertegeted egy egesz nep multjat. Ezt egy egeszseges onbizalmu, mely gyokerekkel rendelkezo nep tagja nem teszi. Aki tudja, hogy eros, nem kell ezt azzal fitogtatnia, hogy a gyengebbeket rugdossa... (ha mar minden aron abbol indulsz ki, hogy a magyar az ubernemzet)
Hogy mivel magyarazom ezt? Ezt is elmondtam: nem az elv bukott meg, hanem az egyenek, a konkret emberek. Ezert lehet az, hogy az a kormanyunk ugyan, amely reformjaival talpra allitotta az orszagot, most ellenzekben csucsul. Mert kozben elveszitettek az arcukat s a gerincuket.
"Mert kozben elveszitettek az arcukat s a gerincuket."
És mi is. Pont azért mert a nagyszerű mkp képes továbbra is ott csücsülni azok között, akik a legotrombább módon leköpték őket. Amiket javasoltam, továbbra is fenntartom, mert pont a mindennapi meghunyászkodások a veszélyesek. Hogy belemegyünk olyan "kooperációba", hogy szinte minden egynyelvűen van feltüntetve, eleve szlovákul szólalunk meg nyilvános helyeken, és elfogadjuk axiómaként a másodrendű polgár szerepét. ez a kurva nagy "kooperáció". Igenis kell néha konfrontálódni.
Nem sértegettem senkinek a "múltját", csak az ahhoz való hozzáállásukról írtam meg a véleményemet, és most is tartom magam hozzá. És mivel kollektívan vágta kpofán most minket, nem értem miért ne kollektívan kezeljem őket én is. Egyetlen kivételével valamennyi képviselőjük megszavazta, ezt minek nevezzem, ha nem kollektivitásnak? Egy egész népet képviseltek döntésükkel, hát nem fogom a szavazóikat sem kímélni. ez az ő fegyverük, ebben bíznak, hogy még ezekután is vagyunk olyan hülyék, hogy kooperációra meg kompromisszumra hajlunk, meg keresgéljük azt az 5 jó arcot a soraikban.
A mindennapi meghunyászkodás és a lázadóhangulat között van valahol egy középút, szerintem. Egy szuverén magatartásforma, a másik lemészárlása nélkül, kollektív sárdobálás nélkül.
Szerinted mi lenne most a megoldás? Ezek után? Tünteni, utcára menni? Te sem gondolhatod, hogy ez működhet. Elsősorban azért, mert az emberek nem mennének el. Azok, akik még a saját bőrükön érezték a dekrétumokat, már nem bírnak húsz métert sem gyalogolni, az utódoknak meg más, fontosabb dolgaik is vannak. Vagy egyszerűen gyávák - ezt sem vitatom.
Kicsit úgy érzem, hogy Ficoéknak megint sikerült nagyszerűen elterelni a figyelmet (nemcsak a magyarok figyelmét) az aktuális, mai életünket befolyásoló döntéseikről, hisz mindenki a fél évszázaddal ezelőtti sérelmekről beszél (amiket szerintem nem lehet igazán sosem megoldani, örökké fájó pont lesz, mint a zsidóknak a holokauszt), és a gazdaság, iskolaügy, munkatörvénykönyv megint háttérbe szorul - zavartalanul lehet továbbcsinálni a totál szakmaiatlan aknamunkát.
Azert nem szabad kollektivan kezelni oket, mert akkor ugynabba a hibaba esel, mint amit felhanytorgatsz nekik. A kooperacio es a kompromisszumok keresese nem hetkoznapi meghunyaszkodas. Nem azt mondom, hogy ne hallassuk a hangunkat, ha sertes er minket, hanem azt, hogy valasszunk emberhez melto hangnemet es valogassuk meg a szavainkat. Meg akkor is, ha a masik oldalrol most csak ugatas hallatszik. Elkezdhetunk mi is ugatni, kimehetunk a terekre, tuntethetunk, de mit erunk el vele? Semmit. Ki is vonulhatnak az MKP-kepviselok a parlamentbol,es mit ernek el vele: hogy Slotaek elegedettebben fognak munkaba jarni. Neha valoban nem lehet elkerulni a konfrontaciot, de akkor meg kell nezni ki ellen es miert megyek bele a konfliktusba. nem pedig felboszulten, esz nelkul mindenkinek, aki mozog, ja bocs, aki szlovak.
Tee: pontosan, mert pl. Poli is pincsikutyakent asszisztal ehhez a jo oreg Fico papanak...
jclaytonnak: Egy politikustol szamonkerni azt, hogy taktikazik, olyan, mint szemere vetni a napnak, hogy sut. Ime Radicova allaspontja, mely olvasatomban alatamasztja amit irtam, megpedig hogy sokan a demokratikus ellenzek tagjai kozul a korulmenyekre valo tekintettel egyszeruen bele lettek hajszolva ebbe a szavazasba. Radicova a tegnapi 5 perc mulva 12 musorban a kovetkezoket mondta (szabad forditasomban): "Kerdes, hogy szukseges volt-e az ilyen aktivitas. Kerdeses, hogy a hazafiassagot, a szlovak identitast nem lehet-e masfkeppen is kifejezni, mint egy nagyon fajdalmas, haboru utani emlek megnyitasaval. Ezek a dekretumok raadasul egy nagyon specifikus idoszakban szulettek. Hozzatennem, hogy az elfogadott deklaracio velemenyem szerint nem volt elengedhetetlenul szukseges, nem muszaly ilyen formaban kifejezni kapcsoaltunkat ehhez az orszaghoz. Viszont abban a formajaban, ahogy elfogadasra kerult, senkit sem sert."
Fasza, akkor beszéljünk a munkatörvénykönyvről, az fontosabb a becsületünknél.
Mondtam már, 90 éve játszuk a dobd vissza kenyérrel játékot, eredménytelenül. Ideje a kőhöz nyúlnunk.
A ketto nem zarja ki egymast. Majd ha Petofi forradalmi szelleme kiszall beloled, te is meg fogod erteni ezt. :)
És mi lesz akkor, ha a kőhöz nyúlunk?
azert orulok, hogy elhangzott egy eloremutato velemeny az egesszel kapcsolatban.
mas: kulfoldrol nem tudok az online tyzden egesz cikkehez hozzaferni (csak belfoldi smst lehet kuledni), ha valaki segiteni tudna, megkoszonnem... (pl mailba)
Kedves Parkanyer, kuldtem a kert cikkeket mailben.
Udv.
Ahogy már más fórumokon is leírtam, azt gondolom, hogy kölcsönös bocsánatkérésre úgy a szlovák, mint a magyar fél részéről már csak a mai huszonéves generáció képviselői lesznek képesek. Ezért kéne legalább nekik a konfrontáció helyett a kooperációra törekedni, ahogy azt Jürgen kollága is nagyon jól leírta.
Megjegyzés küldése