Itt most jönnie kellene valami frappáns magyarázatnak, hogy miért pont most. De nem jön. Azért most, mert most olvastam, és mert nincs türelmem várni következő év november 17-éig, amikor adhatnék valami megmagyarázható aktualitást a dolognak.
Emlékszem, hogy kiskoromban voltam egy gyermeknapi rendezvényen, és nagyon tetszett a „Fel vörösök, proletárok” című dal dallama.
Emlékszem, hogy kiskoromban voltam lampionos felvonuláson, és nagyon tetszett a sok színes lampion a rimaszombati szürkületben.
Emlékszem, hogy a Kis Építőben a „Guba és Heki füzetéből” volt a kedvenc rovatom.
Emlékszem, hogy örömmel vártam az iskolát, ahol majd sok érdekeset megtanulok, de nem akartam pionír lenni, mert hülyeségnek találtam, hogy mindenki egyenlő és egyforma.
Emlékszem, hogy amikor ezt pár hónapja elmeséltem a Kollégának, azt felelte: „Már akkor is elitista voltál.”
Emlékszem, hogy kiskoromban az iskolába menet és onnan eljövet a „Jó napot kívánok”, ill. „Viszontlátásra” mellett azt is kellett mondani, hogy „Cseszpráci”.
Emlékszem, hogy kicsit mindig szégyenkeztem, mert a „csesz” csúnya szó.
Emlékszem, hogy a tanító nénit tanító néninek szólítottuk, de szlovák órákon „súdružka učiteľka” volt.
Emlékszem, hogy ebből azt a következtetést vontam le, hogy a „súdružka” egyenlő „néni”.
Emlékszem, hogy egyszerre csak azt kellett mondani a szlovákórákon, hogy „pani učiteľka”.
Emlékszem, hogy ezt mindig elfelejtettük, és ezért „súpani učiteľká”-t mondtunk.
Emlékszem, hogy ezért haragudtak.
Emlékszem, hogy nagyon örültem, amikor rájöttem, hogy a „súdružka” eltörlése azt is jelenti, hogy nem kell pionírnak lennem.
Emlékszem, hogy később sokszor hallottam, hogy a régi rendszer jobb volt.
Emlékszem, hogy először nem értettem, később nem értettem egyet.
Ennyire emlékszem.
Patrik Ouředník többre emlékszik – huszonnégy évre. Érdemes vele emlékezni. Már csak azért is, nehogy itt egy népbarát fickó elhitesse velünk, milyen jó és igazságos rendszer is volt a szoci.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése