Crystal Palace-West Bromwich Albion
1-1
2007. 12. 01.

Az előzményekről nem sokat. A haver (Ranieri mester) nagy Palace rajongó. Amikor még a nyáron felvetette az ötletet, gondolkodás nélkül válaszoltam neki, aztán még társult hozzánk a későbbiekben egy harmadik személy is. Akkoriban amúgyis Corkba akartam kiugrani egy serre, de nem volt senki annyira őrült, hogy rálehetett volna beszélni (max. a Clayton). A többiek inkább Egerre akartak rábeszélni, vagy Kassára, hogy ismerkedjek inkább a helyi kultúrvilággal :)

Eredetileg az október 29-i Crystal Palace-Watford (0-2) meccs volt betervezve, de jó, hogy nem ezt dobta a gép. Így lett belőle Palace-West Bromwich (1-1). Míg a Watford sokáig vezette az angol másodosztály tabelláját, addig a WBA szorosan mögötte volt Gera Zolival, és a napokban előzte meg őt. Szerencsésnek mondhatjuk a választást, mert a Palace nem kezdte valami rózsásan a bajnokságot. Októberben még a kiesőhelyek egyikén álltak. Akkoriban váltották le az edzőt, és az új irányítása alatt (Neil Warnock) az első két meccset leszámítva 9 meccs óta veretlenek (5-4-0)!!! Vidéki berkekben ilyenre csak annyit mondanak, hogy feltörtek, mint a talajvíz. Dicséret illeti a csatárukat, Clinton Morrisson-t, aki az utolsó 8 meccsen (a hétvégi Crystal Palace-Sheffield Wednesday meccset beszámítva) 7 gólt lőtt!!! Nail Warnockról csak annyit, hogy nem a lágy hangneméről és az emberi lélek tökéletes ismeretéről ismert Angiában. Ha a szövegvilágát fizikai erővé tudná alakítani, akkor már párszor rászámoltak volna Mike Tysonra. A 2-4 évvel ezelőtti Sheffield United szárnyalásában is erősen kivette a részét. Azóta lehet, hogy már párszor operálták a hangszálait. Most volt egy bazi nagy húzása a meccs után. Ugye, van a Sheffieldnek rádiója, ahova a szurkolók szoktak betelefonálni. A vesztes meccs után Neil is betelefonált, mint a Sheffield szurkolója, és kifejezte a véleményét a játékukkal kapcsolatban:) ... Naná, hogy felismerték a hangját:)

Akkor egy kis történelem.... Szombaton, a meccs előtt, tettünk egy lajtos sétát a Hyde parkban, és ráhangolódásként elénekeltük az „Édesanyám kössön kendőt...” kezdetű nótát, amelyet a repülőgépben egyszer már elhúztunk. Két órával a meccs kezdete előtt már a helyszínen voltunk. A haver meglepte magát karácsonyra egy új Crystal Palace pólóval, ami így utólag jó ötletnek bizonyult, mert kedden, visszajövetelünk után, már abban a pólóban akart fényképezkedni mindenegyes kolléganője. Mondtam én mindig neki, hogy inkább kisebb méretet vegyünk, mert az jobban kiemeli a test kontúrjait, de késő bánat. Aztán még egy programfüzetet is akart venni a meccs előtt. Meg is lepődtünk rajta, mondtuk is neki, hogy minek az a programfüzet, gondolod, hogy benne van, mikor lesznek a gólok? De hát itt olyan rendszer van, hogy minden meccsre külön programfüzetet nyomtatnak ki interjúkkal, beszámolókkal, érdekes cikkekkel az összecsapásról. Szóval szórakoztató egy alkotás. A meccs előtt már csak egy egyfontos hasábburgonyát dobtunk be az utcán a többi törzsszurkolóval. Szerencsénk volt, mert ekkor futott be a vendégcsapat fekete luxusbusza snapszerasztalokkal, meg hűtővel a söröknek. A csapat buszát 6-8 szurkolói busz követte.

Selhurst Park. 26 ezres stadion. Telt ház. Szemre 20 ezret számoltunk össze hárman ± 10 emberrel. Már egy órával a kezdés előtt bent voltunk, ott szoroskodtunk egymás mellett három széken, noha üres volt még az egész stadion. A helyjegyünk a második sorba szólt, a felezővonal közelébe két méterre a partvonaltól. Az embernek olyan érzése támadt, mintha egy Besenyő-Kürt meccsen lett volna. Ott legalább jobb kapusteljesítményeket lát az ember, mert a Crystal Palace nem az argentin Speroni kapus bravúrjainak köszönheti a döntetlent, aki a Király Pizsamás Gábor érában csak a cserepadra szorult. Ezt bizonyítja a kapura tartó lövések száma is (8:1 a Palace javára, míg a kapu mellé tartók 2:7). Volt is pár megmozdulása Speroninak, amelyek után ki kellett hívni a mentőket a szívbetegekhez. Mondtam is a tesónak, hogy ez egy nagyon rossz kapus, bár nem ezekkel a szavakkal.

Visszatérve egy kicsit az időben, a meccs kezdete előtt 10 perccel még kiugrottam dobni a csibéket. Visszafele jövet a folyosón megláttam egy kilo embert söröspohárral a kezében. Csak egy szempillantás volt és már ott ültem a két haver között a nézőtéren a habos nedűvel. Fel sem tűnt, hogy a 20 ezer emberből rajtam kívül senki sem sörözik. Amúgy a haver tudta, hogy tilos alkoholizálni a nézőtéren, nézett is, hogyan csúszhattam át csodával határos módon az ellenőrzési pontokon, de egy szót sem szólt. Én meg honnan tudhattam volna? Pozsonyban nincsenek szórólapok, hogy tolis alkoholizálni az angol stadionokban. Amúgyis mindig csapolt sörrel nézem a meccseket. Szerintem ez az angol stadionokban az utóbbi 3 évben csak nekem sikerült:) Gondolom néztek is az angolok, hogy ki ez a csávó, hogy ekkora protekciója van, és nyugodtan serezgethet bent a stadionban. Ezt a tiltást csak akkor tudtam meg, amikor a második felidő előtt akartam behozni még egy sört a havernak. De az már nem sikerült. Habár ekkor is átcsúsztam a bejáraton, de utánam jöttek a biztonságiak. Tettettem a hülyét. Nem esett nehezemre. Aztán hátra léptem pár métert és a válluk felett kezdtem el nézni a meccset serespohárral a kezemben. De nem ismertek kegyelmet. Hiába néztem rájuk angyali szemekkel, hogy nem maradhatok-e ott, a vége az lett, hogy kitessékeltek a folyosóra. Meg kellett eresztenem egy külföldi hívást a havernak, hogy jöjjön ki a söréért, mert nem akarom leexelni.

A West Bromwich mindjárt az első helyzetét gólra váltotta, és az ötödik percben egy baloldalról tartó beívelést fejeltek a hálóba. Másnap az újságokból meg is tudtuk, hogy öngól volt. Mondom a tesónak, ebből debakel lesz. A vendégek argentin középpályását, Teixerát, öröm volt nézni. Úgy ment el a hazaiak mellett, ahogy akart. A Palace hátvédjei mintha traktoron ültek volna, és szántottak volna közben. Ekkor még engemet is jobban lekötött a pompom lányok teljesítménye, mint az övéké. Gerához ritkán került a labda, de ha nála volt, akkor életveszély volt minden mozzanata. Egyből helyzetbe hozta a társait. A WBA előretolt cseh csatáróriása Roman Bednár is hozta a formáját. Érdekes módon a Crystal Palace is hasonló felállásban játszik, és az ő csapatukban is egy hatalmas játékos van elöl (Jamie Scowcroft), akinek a dolga a labdák lefejelgetése. Mellette van a gyors Morrisson, akinek köszönhetően a 20. percben ki is egyenlítettek a Palace futballistái egy szépségdíjas félfordulatú ollózással. Innentől a hazaiak játéka egy kicsit feljavult, de az első félidőben minden kétséget kizáróan a WBA volt a jobb. Lőttek is egy hatalmas kapufát. Mi olyan 1:3–ra, 1:4-re tippeltük a végeredményt. Látszott a csapaton, hogy nem ok nélkül vezeti a tabellát.

Aztán a második félidőben minden megváltozott. A Palace nagyon összeszedte magát, aminek köszönhetően meg is jött a nézők hangja. Nagyobbnál nagyobb helyzeteket hagyott ki. A WBA argentin középpályása, akit az első félidőben még a meccs emberének tippeltünk volna, beleveszett a mezőnybe. Kiegyenlített meccs lett, hatalmas irammal a kezdetektől fogva. Helyzet az egyik felén, védés, majd rögtön a másik kapunál a labda. Szóval öröm a nézőnek. Tíz perccel a vége előtt megnőtt a WBA játékosok koncentrációja a hazaiak 16-osában. De nem sikerült berúgniuk. Nekünk sem. A 3 fontos kis sör maximálisan oldotta a szomjunkat. Maradt a sivár 1-1 (a végeredményt és a sörök számát is tekintve), de asszem ezzel mindenki elégedett lehetett.