Elnöki palota vagy kormányhivatal?

Érdekes sajtóinformáció került csütörtökön nyilvánosságra a legnagyobb ellenzéki párt háza tájáról. Amiről a parlamenti kuloárokban egy ideje már suttogtak, most először napvilágra került: egyre feszültebb viszonyok uralkodnak az SDKÚ-ban. Az állitólagos ok szerint két vonal kezd egyre markánsabban elkülönülni egymástól. Az egyik a volt szociális-ügyi miniszter, és a jelenleg legpiacképesebb ellenzéki politikus, Iveta Radičová fémjelezte liberális vonal, ill. a kétszeres miniszterelnök, mostani pártelnök vezette konzervativ-polgári platform.

Úgy vélem, hogy a fennálló ellentéteket pusztán csak e két, felettébb markáns politikus - bizonyos kérdésekben - némileg eltérő politikai irányultságával magyarázni túlzott felszinességről és igénytelenségről árulkodik. Sőt, megkockáztatom azt is, hogy egyszerű újságirói lustaság. Ha valami ugyanis, akkor épp a konzervativ és liberális értékend az, mely gond nélkül megfér egy kalap alatt az SDKÚ-ban. Pont úgy, ahogy eddig is évekig. A gondok valószinűleg mélyebb eredetűek, és sokkal inkább személyi jellegük van.

Mikuláš Dzurinda azután, hogy tavaly ősszel sikertelenül próbált harmadszor is kormányt alakitani, valószinűleg elszalasztotta a számára legideálisabb pillanatot az őrségváltásra. Bár a parlamenti választásokon az SDKÚ mint párt mondhatni hozta a formáját, az egyéni karikákat illetően házon belül már 2 párttársa is megelőzte. Iveta Radičová majd 40 ezer, Ivan Mikloš volt pénzügy, ill. reformminiszter pedig 35 ezer egyéni szavazattal. Dzurinda ezen máig nem tudta túltenni magát. Iveta Radičová népszerűsége ráadásul azóta is töretlen. Per pillanat a köztársasági elnökkel, Ivan Gašparovič-al egyetemben áll holtversenyben az első helyen , ami a köztársasági elnöki posztra mért népszerűségi mutatókat illeti.

És itt kanyarodnék vissza a cikkem apropójához. Véleményem szerint az SDKÚ-n belül nyilvánvalóvá vált feszült viszony hátterében sokkal inkább az állhat, hogy Iveta Radičová mondhatni túlzottan sikeres. A sajtóinformáció időzitésének oka pedig az lehet, hogy házon belül valószinűleg most dől el, vajon melyik alternativa mellett dönt az utóbbi évek legnépszerűbb női politikusa. Indul-e a következő tisztujitó kongresszuson az SDKÚ pártelnöki posztjáért (tegnapi nyilatkozatában ezt a lehetőséget sem zárja ki), mely megnyithatná előtte az utat az esetleges kormányalakitás felé, avagy hallgat a nép és a sajtó hivó szavára, és a teljes ellenzék támogatását maga mögött tudva harcba száll a köztársasági elnöki posztért.

Személy szerint én arra tippelek, hogy a józan ész és az első verzió mellett teszi le a voksot. Egyrészt politikailag még túl fiatal, és napjainkban, a Fico kormány óriási térnyerése idején egyben túl értékes is ahhoz, hogy köztársasági elnökként pusztán csak reprezentáljon. Másrészt az SDKÚ-nak a megunt Dzurinda helyett előbb-utóbb mindenképp új vezérre lesz szüksége. Erre pedig a legmegfelelőbbnek éppen Iveta Radičová igérkezik. Ne feledjük, esetleges sikeres kormányfőként, politikailag sokkal tapasztaltabban, következő lépésként jöhet akár a Grassalkovich palota is.